Ez a lefotózott tiramisu nevezetes, mert Fanni készítette a vezetésemmel.
Annyiban tér el Fániétól, hogy a tojásfehérjét kemény habbá verve belekevertük a krémbe.
Szóval a recept: 4 főre alig elég, amit leírok, de csak kb.
3 tojást feltörtünk, külön választottuk a sárgáját a fehérjétől, és a fehérjét egyből beraktam hűlni, a sárgáját az asztalra melegedni.
Hozzáadjuk a mascarponét, és én itt szoktam elgyengülni, belekeverek
- egy kis rumot
-
Szépen összekeverjük.
Nekilátunk a tojásfehérjéket habbá verni: kőkemény habbá, ezt már demonstráltam képen,
a lefelé tartott tálból a hab nem eshet ki.
A kávéba is teszünk egy kis rumot (Váncsa úr, hallod?!), netán egy kis tejszínt, és abba mártogatjuk a piskótákat, majd egy tálba lerakjuk.
Ráöntjük a krém felét, megszórjuk (vagy ezt a réteget nem szórjuk) meg kakaóporral, szitán keresztül.
Jön a következő réteg babapiskóta, ehhez a kis adaghoz elég volt egy doboznyi, de többet készítek elő, nehogy kevés legyen.
Újabb krém, rá a kakaópor, lehet díszíteni is, mint mi egy kis csokiöntettel becsíkoztuk, pirított darált dió, étcsokoládé reszelék vagy forgács, stb. de ha semmi sem kerül rá, akkor is jó lesz.
Hűtőben muszáj neki adnunk pár órát (legalább egy fél napot) az összeérésre, aztán elővesszük, megosztozunk rajta és megesszük. Nem hagyom elől, nem szeretem sokáig őrizni, inkább megeszem a maradékot.
Az anyukák popója a maradék kajáktól hízik, ez tuti.