Blogom:

Életemet meghatározzák a borok és az ízek. Családanyaként szól ez a blog gyermekeimnek és tágabb családomnak, hogy unokáink is ehessenek olyat, amilyet a dédanyjuk főzött és remélem inni fogják azt a bort amit a borászatunk készít...

Recept számláló:

Már 900 feletti recept az oldalon!

válogass kedvedre>>

Kedves képeim:

Keresés cimke alapján

Címkefelhő

Tagline

2010.06.10. 11:35 mijemaja

Kovászos fokhagyma Aszódról

Címkék: fokhagyma kapor befőzés savanyúság édestől aszódról #összes kovászolás

A kovászos fokhagyma nálunk a kovászos uborka „melléktermékeként keletkezett, elvégre ezzel is ízesítettük az uborkát. Mire elkészült a kovászos uborka, jó volt a fokhagyma is. No, ezt szereti nagyon az apátok, így aztán külön is gyártom, kis üvegben, jól megfűszerezve, egy kis csípős paprikával, mert ettől jobb a fokhagyma íze.

 
Hozzávalók:
-          jó sok megpucolt fokhagymagerezd
-          fűszerek: só, szemes bors, koriander, mustármag, 1-2 egész csípős paprika
-          alulra egy kevés magocskás kapor
-          egy liternyi vízbe öntött egy lapos tk só
-          borsikafű ágacska, esetenként egy kis babérlevél
 
Elkészítése:
-          az üveg aljára teszek egy ernyővirágos kaprot
-          a fokhagymával és a fűszerekkel felforralom a sós vizet,
-          az üvegbe teszem a fokhagymákat, a leszűrt fűszereket, közéjük dugom a paprikát is,
-          és teljesen felöntöm a langyos sós vízzel.
-          egy gézdarabon a szeletke barna kenyérhéjat teszem a tetejére, arra jön egy kistányér, és az egész üvegecske megy a napra a konyha ablakába,
-          és csak várnunk kell rá, hogy elkészüljön a napsütéses órák számától és az éjszakai lehűléstől függően 2-4 nap alatt
------------------------------------------------

Idáig a recept.

Kedves lányok, Krisztina és mindenki, a napokban kaptam ezt a direkt email-t Krisztinától.

---------------------------------------------------

Kedves Mária,köszönöm a kovászos fokhagyma receptet. Én is azon gondolkodtam, hogy: meg kellene próbálkozni vele, és a neten talált információ ebben megerősített. Már nekifogtam, most várom, hogy lehűljön a forralt víz.

A többi recept is figyelemreméltónak tűnik, majd áttanulmányozom.Minden jót kívánok és szép hétvégét:  

Krisztina

Krisztinának válaszoltam, de úgy hiszem, nem baj, ha ti is halljátok, olvassátok, mit beszélgettünk:

--------------------------------------------------------------------------

Kedves Krisztina!

Köszönöm megkeresését, bizalmát egyaránt!

Ha a kovászos fokhagymának vág neki, és van kedve a répával kombinálni, had javasoljam a répát a fokhagymával együtt is kovászolni. Mi nagyon szeretjük, és rém egészséges. (A kovászolt fokhagymát párom és egyik lányom szereti, a kovászolt répát mindannyian!)

Anno Dr Diczházi Andrea gyermekorvos nak köszönhetem, hogy felhívta a figyelmemet arra, a kovászolt, ejesztett kumisz (az is tejsavbaktériumos erjesztéssel készült) már az ősmagyarok természetes probiotikuma volt, és azt javasolta, a gyermekeket etessem kovászolt és sós erjesztésű ételekkel, mert bármennyire egészséges egy probiotikus tabletta, sokkal egészségesebb a természetes probiotikum.

Őseink lehet, ezt így nem tudták, de eszerint éltek, nem? Szülőfalumban a kovászolt répa a kovászolt savanyúk ízesítőjeként és önmagában is készült, én gyakran kis gyöngyhagymával kombinálom, - és a lényeg, hogy ez volt a "savanyúrépa", ebből készült a "savanyúrépa főzelék".

Ebből készítettük a sült hússal együtt sütött "sült répát" is.

Nem mondom, hogy a népi étkezés a No1, de sok évszázados tapasztalat, megfigyelés, bölcsesség van ám benne! Nem véletlenül kovászoltunk káposztát, (nyári káposztás ételekhez, hihetetlenül finom a vele készült paradicsomos káposzta, de -mert azt nem sokan szeretik- jó ám a nyári töltött és a nyári székely káposzta is belőle!), a kovászolt szilva, ami nemcsak finom, de sokkal jobban eláll, mint a kovászos uborka, vagy a kovászolt zöldparadicsom (felvidéki és igen jó savanyúság!).

Végül idetennék egy előkészített posztot a kovászolt répa felhasználásáról. Zsolti a süketnéma munkatársam, vele írásban jobban kommunikálok, mint szóban, ezért gyakran ír email-t. épp sárgarépa főzeléket evett egyik nap, onnan jött ez a levél, az ő receptje, s az én válaszom neki, amiben pont a kovászolt répából készített répafőzelékről írok neki.

Kívánok minden jót, legfőképpen az egészséges étel mellett jó egészséget,

Tolnai Mari (Maja)

Zsolti répafőzeléke és az aszódi répafőzelék

Zsolti írta nekem a minap:

„Sajnálom, hogy nem tudtál mesélni nekem az aszódi répafőzelékről, mert Dorisz elhívott megbeszélésre. Nagyon szeretném tudni, hogy mit szerettél volna mesélni nekem róla?

Azért hívtalak be, mert kíváncsi voltam reakciódra, hogy répafőzeléket eszek. Meglepődtem, hogy nem mondtad, hogy "fúj" mint ahogy sok ismerősöm mondta nekem. Sokan nem szeretik a répafőzeléket.

Nekem még a nagyi mutatta meg, hogy kell készíteni egy nagyon finom répafőzeléket. Egyszerű recept alapján és ezért gondoltam, érdekelhet téged és ezért hívtalak be a konyhába.

Egyszerű elkészíteni:

- a répát megpucoljuk hibás részeitől és minél vékonyabbra szeleteljük, hogy hamarabb megpuhuljon.

- Zsírban kell pirítani, de lehet egy kis vizet hozzáadni, sót is, hogy hamarabb megpuhuljon.

- Aztán liszttel megkeverjük,

- két bögre tejjel és tojássárgájával (selymesebb íze legyen) és nagyon kevés vízzel felfőzzük,

- ízlés szerint cukorral, vagy édesítőszerrel.

- A végén igazi fél citromot kifacsarjuk és azt beleöntjük

- vagy aki ínyencekre vágyik, berakhat petrezselymet is.

Mégsem szeretik olyan sokan ezt a sárgarépafőzeléket :)

Nem azt szeretted volna mondani, hogy Aszódon másképp csinálják? Légy szíves, írd le nekem röviden, amennyire lehet? …Zsolti”

Válaszom hosszú volt, csatoltam egy képet és receptet (kovászolt zöldparadicsom répával, ez a répa az ún. Savanyúrépa), és az aszódi savanyú répafőzelék elkészítését is:

Az elkészítése hasonlít Zsoltiéhoz, de az eltérések a készítés sorrendjében:

- Mifelénk "savanyúrépából" is készítettük a sárgarépa főzeléket, s az még jobb volt. Vagy kovászolt, vagy sós erjesztésű sárgarépa kellett hozzá, azt hívták az öregek „savanyúrépának”.

- A cukrot az elején, pirításkor szórtuk rá (édesítőszer sem volt akkoriban), és így a cukor karamellizálódott pirításkor, nagyon pikáns ízt adva a főzeléknek.

- felöntéskor víz helyett a répa leve került bele – ettől savanykás lett a leve külön ecet hozzáadása nélkül (akkoriban citrom sem úgy volt)

- nincs benne tojássárga (felénk anno drága volt a tojás), és helyette kevés tejben elkevert liszttel sűrítettük, vagy megszórtuk a pirított répát egy kanálka liszttel, és a végén vizes tejjel öntöttük fel.

Abban egyetértünk Zsoltival, hogy akár így, akár úgy készül, akkor jó, ha pikánsan édes-savanyú, és krémesen selymes a főzelék…

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://igyfozanyatok.blog.hu/api/trackback/id/tr722071209

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása