Backamadaras egy tündéri szép, gondozott egyutcás falu a Nyárád mentén, Marosvásárhely és Segesvár között.
Tisztaszívű magyar emberek lakják, olyan az egész Nyárádmente, mint az én szépséges Galgamentém, úgy kanyarog és köt szépen pántlikára falvakat, mint a Galga is teszi.
Ott élt a sógorom, és Ida néni, az ő madárcsontú, ibolyakék szemű édesanyja termeli a kertben a padlizsánt.
Amikor érik, kilószám szedi le és előkészíti a hosszú télre a következők szerint:
- megsüti feketére
- Lehámozza a héját
- Összevágja hosszában csíkokra (tudjátok, csak fakéssel, nehogy megfeketedjen a húsa! Akkor gusztustalan volna, és kár lenne érte!)
- nylontasakokba teszi
- lefagyasztja.
Így kaptam én is belőle.
Egy-egy ilyen tasak egy-egy nagyobb adag vinetakrémhez elegendő, előkészített padlizsánt tartalmaz.
Elő kell venni, ki kell olvasztani finoman, lassan a hűtőben, és készülhet is a padlizsánkrém.
Nézzétek csak, milyen jó is ez a finomság!
