A vese egy férfias étel. Ha belegondoltok, hogy a disznónak is kiválasztó szerve, a vizeletvonal szerves része, akkor elképzelhetitek az illatát is a vesének. Édes emiatt sztrájkolt, nem készített vesét. Pacalt is csak egyszer, velem, Klári nővérem kedvéért, de amikor Klári megérezte e nyári konyhában a pacal eredendő szagát, nem evett belőle. Kenhettük a hajunkra. Azért volt szerencsém tanulni mástól a vesekéászítést: Jóska sógor talpig férfiból volt, szerette és készítette is.
Jó hír, apátok is szereti, tehát ő is férfiból van. Viszont ő nem szaglássza elkészítés előtt a vesét…
A lényeg, a vesét elő kell készíteni. Az én módszerem egy ötvözet, valamennyi általam ismert tót előkészítés egybeolvasztása, rmert felénk szokás volt ecetes vízben mosni, (Jóska sógor így csinálta), szokás volt leforrázni, (Csobánkáék) mások (ha jól emlékszem, Fuferenda Marika néni) áztatták – én szépen sorban haladva mindet végigcsinálom, vagyis az én előkészítésem (biztosra megy):
Azzal kezdem, hogy felteszek forrni egy kis vizet.
Ahogy félbevágom lapjával a vesét, kiszedem éles késsel a fehér erezetét (ez így jól hangzik, de igazából a fehér húgyvezetéket kell teljesen kiszedni. Könnyebb kivágni, ha előtte pár percre beteszem a vesét a fagyasztóba!!).
Igen alaposan megmosom fele víz-fele ecet vízben
Szűrőre teszem és leforrázom a közben már zubogó vízzel,
végül aztán hideg vízben áztatom felhasználásig, de minimum 1-2 órát. (Mondom, biztosra megyek.)
Legegyszerűbben fokhagymásan megsütöm:
Fokhagymapépet kevés olajjal elkeverek, sózom, borsozom, bekenem vele a vesét és megsütöm jó forró serpenyőben. Ez van a képen. Hidegen is, melegen is finom. Melegen pl. krumplipürével, langyos ecetes krumplisalátával. Hidegen is salátával, a képen pl. babsalátával.
Olyan mély, állatias illata van, talán valami ámbrás izé. Már nem „pisiszagú”, mint nyersen, de azért sajátos, az ilyesmit én férfiasnak minősítek és a vesét imigyen férfiaknak tálalom.
Fokhagymás vese grillezve:
Ugyanígy készítem elő, csak éppen grillen sütöm meg.
Mustáros vese sütve:
A fokhagymás pépbe magocskás mustárt is keverek, aztán azzal sütöm a vesét – és vagy grillezem, akkor ennyi.
Mustáros vese vadasan:
Ám ha serpenyőben sütöm, akkor szeretek mellé tenni egy reszelt répát is, 1-2 babért, felöntöm kevés tejjel, és úgy párolom össze erős fél óra alatt.
Vese velővel - ilyet nem készítek
Ez az étek úgy készülne, hogy az így előkészített velőt szalonnazsíron, két-három vesére egy kisebb hagymát számolva aprózott hagymát aranyra pirítanék, rádobnám a csíkozott vesét. Amíg pirul, megtisztítanám a velőt folyó víz alatt (főleg a csontszilánkokat kell kiszedni belőle), és beletenném, együtt pirítanám össze, a végén nem nagyon keverném, csak rázogatnám, hogy a vese egyben maradjon.
Ámde nem esszük a velőt. Apátok sem, ezért nem készítem. Még a fotózás kedvéért sem.
Hamis vesevelő -ilyet készítettem és jó annak, aki szereti a vesét:
Ezt viszont már készítem Apátoknak többször is, ízlett neki.
Szalonnazsíron megpirítok 1-2 fej hagymát, igen apróra vágva.
Ráteszem az előkészített vesét, jól átforgatom.
Előtte pár percig sós vízben forraltam a rózsáira szedett karfiolt, (2 vesére egy kisebb karfiol fele-negyede is elég. ha túl sok, nem vesevelő hamisan, hanem karfiol vesével.).
A karfiolt rászórom a vesére, átforgatom.
Amikor kezd pirulni az egész, akkor ráütök pár (2-3) tojást, sózom, megszórom frissen darált borssal, majd elkeverem (úgy jó, ha fehérje-sárgája nem keveredik teljesen össze!!).
A tojásokat lágyra sütöm, és a serpenyőben tálalom.
