Majdnem azt írtam a recept nevéül, hogy „Banduláné csülke”, de ez tiszteletlennek hangzott Banduláné Margittal szemben, és a receptjét elolvasva, érthető lesz, hogy Margit több tiszteletet érdemel.
Munkatársam volt a téglagyárban, és ahogy belegondolok, megérne egy konyhaszociológiai kutatást az a téma, hogy miként alakította egy-egy közösség mindennapjait a közösen alakított étrend. Nem véletlenül alakultak ki a tájjellegű ételek: a közös életmód, a receptek csereberéje, amire manapság leginkább a munkahelyeken kerülhet sor.
Elkészítése:
- Banduláné a csülköt előkészítette: sós fokhagymával megtűzdelte. Erre azt a trükköt alkalmazta, hogy betette a csülköt a fagyasztóba, félig megkeményedetten kivette, szöggel beleszírta a lyukakat, és a szög helyére nyomta az elfelezett, sóban meghempergetett foghagyma gerezdeket. (Az elfelezés célja is az volt, hogy hegyesebb legyen a foghagyma, könnyebb legyen a tűzdelés vele.)
- Ezt a csülköt Margit berakta egy tepsibe, leöntötte jó forró zsiradékkal, átforgatta (hogy körben egy picit összerántsa a húst), és végül ráöntött egy egész üveg világos sört
- A sörben úszó csülköt berakta lassú tűzre a sütőbe, ott hagyta 3-4 órát, és amikor kivette ott illatozott, ropogós volt kívül, omlós belül…
Lehet egy-két hagyma mellédobálásával fokozni az ízét, de a sör+fokhagyma igen jó párosítást ad.
Fekete sörrel is próbáltam, barnával is, az se rossz, de világossal az igazi.
