Menzákon láttam karikákra vágott krumpliból krumplifőzeléket, de Édes mindig csak felkockázta a krumplit, amit én a lehetőleg apró és egyforma kockákra alakítottam át.
Szóval ezzel kezdte Édes: felkockázta a krumplit, és vízbe tette felhasználásig. Nemigen méricskélt: két közepes krumpli kellett egy főre, az kb. egy tányér főzeléket adott, és mindig kellett hagyni krumplit a „vendégnek”, vagyis mindig legalább egy tányérral többet kellett készíteni.
Ennyit a tót hagyományokról.
Édes előkészítette a hozzávalókat:
- Megpucolt – de egyben hagyott- egy szép fej vöröshagymát,
- felvágott egy kisebb paprikát, (jellemzően itt is paprikacsumát hasznosítottunk!!)
- előkészített egy-két paradicsomot, (kereszttel bevágva a tetejüket)
- és összerakta a fűszereket: 2-3 babérlevelet, pár szem borsot, pici köménymagot, sót, néha 1-2 gerezd fokhagymát, majoránnát – ebből amit lehetett, összetört, vagy őröltet használt (eltekintve a babértól, az lehetett levélben).
Feltette egy fazékban a krumplit, felöntötte annyi vízzel, amennyi jól ellepi, beleszórta a fűszereket, ízesítőket, és szép lassan felforralta, aztán negyedórát gyöngyöztette az egészet.
Amikor a krumpli már szinte puha volt, akkor:
- kivette a hagymát, (ha volt, a fokhagyma gerezdeket is), a paprikát, no meg ami maradt a paradicsomból,
- és a főzeléket berántotta: világos színű (hogy is mondják? Zsemleszínű) rántást pirított, felöntötte kevés tejjel, belekeverte a főzelékbe,
- ha volt friss majoránna, vagy petrezselyemzöld, azt még belekeverte, de még a kaporral is javíthatott rajta.
Készen is volt, finom volt. Tudom, másutt előfordul, hogy ecetesen főzik, de nekünk még hűtőnk sem volt sokáig, a kútba lógattuk bele a maradék ételt, szóval Édes azt mondta, hogy az ecetes ételek nem állnak el olyan jól, ezért a főzelék fogyasztásakor tett ki az asztalra ecetet (én most már ecetet is, citromot is), hogy ki-ki magának savanyítsa meg ízlése szerint a krumplifőzeléket.
Paradicsomos krumplifőzelék, ahogy Édes készítette:
Édes a főzővizet ekkor – a paradicsomos káposztához hasonlóan- úgy készítette el, hogy fele vízhez fele paradicsompépet adott. Vagy igazi paradicsomból nyáron, vagy ivólét télen, s ha egyik sem volt, akkor vízzel hígította fel a sűrített paradicsomot.Ilyenkor a fűszerezésbe tett zellerzöldjét, és egy pici cukrot a végén a főzelék édesebbé tételéhez (mindig a végén, mert úgy a zeller íze frissebb maradt, és hogy a cukor miatt nehogy odaégjen véletlenül a főzelék!!).
Krumplifőzelék hagymás rántással:
Az elkészítése egyezik az előzővel, de nem főzök hagymát a krumplival, és a hagyma többféleképpen is a főzelékbe kerülhet:1. amikor a krumplifőzeléket főzni teszem, akkor belekeverem a kevés vízzel, 1-2 fokhagymával összeturmixolt ½ fej hagymát (kevesebb kell, mert intenzívebb az íze! A végén számomra zavaró lehet a túl erős hagymaíz), és úgy főzöm meg a főzeléket. Ez finom, és ezzel nincs is több munka, s a végére a hagyma eléggé szétfő.
2. A hagyma a főzési idő végén, a rántással kerül bele a főzelékbe. Ekkor hagymát pirítok kacsazsíron, arra szórom a lisztet, megvárom, míg finoman megbarnul, azzal már fel is öntöm vizes tejjel, és megy is a főzelékhez.
3. A hagymát kevés zsiradékon megpirítom, (vagy megszórom a paprikával, és ekkor piros lesz a főzelék, vagy nem, és akkor fehér lesz a főzelék), végül úgy dobom rá a krumplit, fűszerezem, és felöntöm vízzel (vagy vizes paradicsomlével, ha paradicsomos krumplifőzeléket készítek) – ekkor tulajdonképpen paprikás krumpliként indítom a főzeléket, és a sűrítés miatt lesz belőle főzelék a végén.
Egyéb krumplifőzelék sűrítési módok
Krumplifőzelék, ahogy mostanság készítem: joghurtos habarással
Nem mindig, csak néha, de szeretem a joghurt könnyedségét a főzelék ízeiben.
Ekkor a különbség annyi, hogy a végén nem rántással sűrítek, hanem egy élőflórás joghurtot elkeverek egy kevés (4 főre 1 evőkanálnyi) liszttel, felhígítom ½-1 dl tejjel, és belekeverem a főzelékbe egy szűrön keresztül. (Tudjátok, csomómentesség végett…)
Krumplifőzelék krumplival sűrítve
A krumpli 1/3-át kiveszem, összeturmixolom joghurttal/tejföllel/tejszínnel, de akár még íróval is. A lényeg, hogy az így kapott pépet belekeverem a főzelékbe, és ezzel meg is van a sűrítés, ami nem is hizlal, könnyebben emészthető.
Piros krumplifőzelék:
Piros akkor a krumplifőzelék, ha paprikával megpirosítom, vagyis zsiradékban oldott, jóféle édesnemes paprikát keverek ízesítésül a főzelékbe. Édes nagyon szerette így a főzelékeket, igazi menzán felnőtt gyerekként a fehérekért meg kellett nála küzdenem.Aztán tessék: ahogy öregszem, elfogadom mindkettőt, és jómagam is felváltva készítem fehéren, aztán pirosan, vagyis paprikásan, és az előzőekben felsorolt krumplifőzelékek közül bármelyik elkészíthető paprikával vagy anélkül.
A képen ugyan paradicsomos főzelék van, de paprikás-paradicsomos, vagyis duplán piros.
A paprika bevitele a főzelékbe többféleképpen is megvalósítható, a sűrítés módjától függően:
- ha piros rántással: akkor értelemszerűen a zsemleszínű rántást félrehúzom, belekeverem a 4 főre 1 ek piros paprikát, jól elkeverem, és megy a piros rántás a főzelékbe (akár ebben van a hagyma, akár már benne fődögélt).
- Ha habarom, akkor a piros paprikát úgy adom hozzá, hogy megvárom, míg felforr a főzelék, ráteszek a tetejére egy tk kacsazsírt, megvárom, míg megolvad, és arra szórom a paprikát, abban keverem el, aztán úgy keverem el magában a főzelékben. A faksznim ilyenkor az, hogy zsiradékban oldódik a paprika, és így viszem bele a főzelékbe az ehhez szükséges kevéske, és a főzeléknek egyébként igen-igen jó ízt adó kicsike kis zsiradékot.
- Krumplifőzelék paprikás krumpliból: Maradék paprikás krumplit egyszerűen besűrítek habarással vagy rántással, és kész is egy kis finom főzelék.
