Nézem a képeket és megindul a nyálképződésem, azt hiszem, szeretem a kacsamájat.
Tinka a csirkemájat jobban kedveli, Fanni, te egyiket se nagyon, de szerintem ez is változhat, a máj egészséges, és azon belül a kacsamáj és a libamáj királyi falat.
Gyorsan hozzáteszem, amit már mondtam, anno fene se tudta, hogy konfitálunk, csak finom zsírt akartunk, és a zsírban jól elálló, kiolvasztás után könnyedén ehető húsféléket. Tehát Édes csak úgy készítette el ősszel a kacsamájat, hogy elálljon akár egész télen.
Hozzávalók: kacsamáj és kacsaháj, illetve bőséges kacsazsír.
Elkészítése hájból szerzett zsiradékkal:- Édes elővett egy olyan edényt, amit lefedhetett és elfért a sütőben.
- Abba belerakta a hájat, arra a májat (és a kacsa egyéb darabjait), befedte hájjal és egy kevés vizet öntött alá.
- Tehetett hozzá fokhagyma gerezdeket, mellé egy-két szál kakukkfüvet, egy-két szem egész bors, sőt borókabogyó is belefért, de már mondtam, hogy ezek csak opcionálisak.
- Sütőbe került az edény és sütöttük 3-4-5 órát.
Elkészítése zsírral: Ha volt bolti kacsazsírom, akkor azzal öntöttem le a májat, (mint aképen is láthatjátok) úgy sütöttem meg, és javítottam fel a végén ott maradó kacsazsírt.
Igen kis lángon ment az egész, és a végeredmény aranyló zsír, ízes, pirult hús és máj volt. Puha, omlós, ízletes, mint az első képeken is látszik.
Látjátok a zsírját itt a bal oldali egymás mögötti üvegekben? Az is csodaklassz majd a zsíros kenyereken!!!
Ha kacsahájat is használok a sütéshez, akkor a végére lesz belőle kacsatepertőm.
- ha megsütöm külön a végén, - és leszűröm, az a kacsatepertő
- ha a tepertőt leszűröm egy-egy üveg zsírba, akkor az „kacsatöpörtyűs zsírnak” neveztetik és felfaltatik.
