.jpg)
Hirtelensült húshoz készítette nyáron, a receptet még a dédnagybátyámtól („a bácsitól”, aki vadászni járt) tanulta.
A megtisztított piszkét Édes sós-vegetás, (Vegetát szerintem a Bácsi nem látott, de Édes az én időmben már konyhája alapkövének tekintette), a piszkét alig ellepő vízben feltette főzni.
Egy kevés zsiradékon egy evőkanál liszttel fehérrántást csinált, kevés vízzel felöntötte, tejjel tovább hígította, aztán a forrásban lévő piszkés vízzel kanalanként elkevergette, csak aztán öntötte rá a piszkére (össze ne ugorjék a tej).
Pici cukorral selymesítette az ízét, és azzal a krumplinyomóval átpasszírozta. (Aztán egyszer vett egy turmixgépet, és soha többé nem passzírozott, sajnálta ugyanis kidobni a gyümölcs héját, és egyébként is utálta a babrás dolgokat, a passzírozás meg bizony az volt.)
Ha azon ritka nap volt, hogy fizetés után voltunk, és volt otthon tejszín, akkor kicsit megtejszínezte a mártást, jót is tett neki. Ha cifrázni akarta, megszórta a tetejét egy kis aprózott petrezselyem zölddel, úgy még szebb lett.
Végül édesanyám világos, savanykás mártást kapott, aminek azon melegében főtt krumpli és hirtelensült karaj volt a melléklete.
.jpg)
Piszkeszósz édesebben (Piszke mártás) főtt húshozItt 1:1 arányú tej és víz elegyében tette fel Édes a piszkét, és egyben is hagyta az egészet.
Fehér rántással berántotta, és cukrozta. Ez a főtt krumpli-főtt hús mártása volt, és mert érett ilyentájt a meggy is, Édes időnként meggy-piszke keverékkel csinálta.
