Menzai levesünk volt ez a leves, valami lehetetlen lisztes sűrű, tésztával telinyomott étek, s még így is lehetett szeretni.
Hasonlót, - remélem ízesebbet!- a következőképpen készítek direkt a menzás keresztapátok kedvére.
Hozzávalók:
- vagy 1,-.1,5 literre felhígított nagy doboz paradicsompüré vagy ugyanennyi paradicsomlé
-
- pár gerezd paprikacsuma, vagy 1-2 húsos paprika
- én egy gerezdke fokhagymát is hozzányomtam keresztapátok ízlésére
- egy fél zellergumó
- egy csokor zellerzöld
- ha van leveszöldség bármi, abból egy pár kocka
Nem gond, ha sűrűbbre sikerül a leves, mert az hígítható még a végén, ám ha túl híg, azt már sűríteni se szabad, mert akkor meg olyan lisztes lesz, mint anno a menzán is volt…
Első lépés a kész paradicsomlé ízesebbé tétele hagymás rántással, fokhagymás rántással, vagy sima rántással, amint a képen is készítem, és a hagymát egészben teszem hozzá. (Ekkor a végén kidobom a kész levesből a főtt hagymafejet.)
A rántásba beleraktam a paprikaféléket, a zöldségeket, különösképpen a zellerdarabokat.
Átforgatom, fűszerezem sóval és borssal, aztán felöntöm a hígított paradicsomlével.
A berántott, zöldséges, fűszeres paradicsomlevet összeforralom, főzöm kis lángon vagy 10 percig, aztán leszűröm. Hagymafej, zöldségdarabok kikerülnek belőle, a belefőtt zöldfűszerekkel együtt.
Ekkor jöhet bele a levesbetét, és tálalhatjuk, szórhatjuk ezzel-azzal: zöldfűszerekkel (petrezselyemzöldjével, zellerzölddel), pirított kenyérkockákkal, paprikapehellyel, frissen rádarált borssal, stb.
Nem érdemes belefőzni a levesbetétet, csak elázik, érdemes akkor beleadni az aljára, amikor tálaljuk.
Ezért is mondtam nektek, hogy ez „retro paradicsomleves”, de csak a betűtészta miatt, a leves Édes féle mívességgel készült, cseppet sem menzai ízű…
