Amikor a szilva kovászolásához szőlőlevelet használtam, arra jöttem rá, adok bele többet, had kovászolódjon a konyhámba szőlőlevél is, jó lesz tőtikének, biztosan jobb, mint leforrázva, akár sós, akár ecetes vízzel forrázom.
A tőtikék apátok szerint a kovászolt levéllel voltak a legfinomabbak.
Keresztapátok szerint meg a kecskesajtos vegetáriánus töltelékkel voltak a legjobbak, jó sok kaporral.
Elkészítése igen egyszerű volt, hosszabban meséltem el az idevezető utat, mint amennyi a recept leírása lesz:
- Ráteszek egy kis darab bacont, vagy leheletvékony, száraz sonkát
- Arra teszem a feta vagy kecskesajt téglalapomat.
- Visszahajtom a sonkát
- Jénaiba teszem.
- Megszórom reszelt sajttal, meglocsolom pár csepp olajjal. (Sajt nélkül is jó!!)
- Előmelegített sütőben pár percet grillezem. Annyi idő kell neki, míg a sajt megolvad – nem kell több. Úgy jobb, ha folyós egy picit, s csak épp pirult egy-két barna foltot a tetejére. (Ha nincs sajt, akkor nincs, jó kis barnáscsíkosra sült a szőlőlevél.)
Ezzel meg van a grillezett tőtike.
Kiszedem tányérokra, és lehet tálalni finom hideg sajtos tejföllel, kapros joghurttal, de akár a sülő szaftját is felhasználva a következőképpen:
A visszamaradó folyadék (olaj és minden, ami kifolyt, nem zárnak fixen a tőtikéim) finom ám, érdemes felhasználni ezért azzal kezdem, hogy a forró zsiradékot ízesítem: szórok rá kaprot.
Kevés joghurtot vagy tejfölt teszek a fűszer mellé – jól elkeverem és megvan a mártás a sajtos grilles tőtikéhez.
A sült tőtike hidegen is kiváló volt!
Apátoknak nem volt egytálétel – rizset evett hozzá, de nektek jó volt, Dorisz is magában ette.
Jó kis zöldsalátával olyan finom, nem is kell mellé más!
Halk megjegyzés: azóta is kovászolok szőlőlevelet...nagyon bejött!
