Ha a tótok tudnak krumpliból tésztát készíteni, akkor nemcsak gombócokat, nudlit gyártanak belőle, hanem számtalanfélét – egy ilyen alapétek a derelye is.
Azért mondom alapnak, mert lehet enni édesen (barackkal, eperrel, szilvával, almával, stb.), és lehet sósan is:
húsos töltelékkel (fűszerezett darált húsos vagy pörköltes)
zöldségessel (spenóttal, zöldbab- vagy zöldborsópürével, stb.)
gombásan is,
sajtosan is,
tojásos töltelékkel is
Ezeket a sósakat lehet
levesbe főzve enni,
kifőzés után átpirítani és szósszal önálló ételként enni
vagy lehet köretként adni húsokhoz.
Számomra azonban mindenekfelett „A” derelye = szilvás/vagy szilvalekváros derelye pirított zsemlemorzsával.
Erős fél kiló krumplihoz veszek
20-20 dkg réteslisztet, ugyanannyi finomlisztet, 1-2 ek grízt
egy tojást (ha nagyon kicsi, kettőt is)
Pici sót
A sós vízben, héjában főtt krumplit meghámozom és összenyomom a krumplinyomóval. (Fontos, hogy sima, csomómentes legyen!)
Hozzáadom a sót, a tojást, beleszitálom először a finom, aztán a réteslisztet, a kevéske grízt (ami csak pörgősít).Egy kevés liszttel megszórom a gyúródeszkát is, arra teszem a tésztát.
Kinyújtom vékonyra (lemegyek fél centi alá, ahogy hagyja a tészta).
Ancsi néninek volt derelyeformázó szerkezete (milyen kár, hogy nem örököltem meg!), abba csak belerakta a felvágott tésztát, közepén a lekvárral, és az igen szépen, formásan összenyomta neki. (Vaterán kéne utána nézni, vajon árulnak ilyet mifelénk?szülinapra nekem tőletek?)
Ennek híján vagy derelyevágóval, vagy késsel felvágom a négyzeteket, és a lekvárt a közepére téve összenyomom a tésztát, a körmömmel el is nyomkodom a szélét. (Édes, ha fixre ment, kevés tojássárgával megkente a széleket belülről, úgy nyomta össze, s így sose jött ki belőle főzés közben a töltelék.
Ha nagyon száraz a szilvalekvár, kevés forró vízzel lehet hígítani.
Bő, lobogó sós vízbe teszem óvatosan az előkészített derelyéket, és csak annyit, ami egy rétegben elfér, nem jó, ha egymásra csúsznak. (Össze is ragad a tészta, s ott nem is fő át rendesen – ami nem is finom, na meg így betegszik meg az ember gyomra.)
Közben gyengéden átkeverem, (nehogy leragadjanak a lábas aljára!), de tényleg óvatosan, mert vékony a tészta, és igen könnyen ki tud szakadni az oldala is, nemcsak az illesztése…
Azon forrón, ahogy kiszedem, mehet a tálban előkészített zsemlemorzsára.
Átkeverem, tányérra teszem és kész is.
Porcukorral csak közvetlen tálalás előtt szórom meg!
Ancsi néni olvasztott vajat is locsolt rá, mi úgy nem ettük sosem.
Az édes derelye külső „ruhája” többféle lehet:
Jellemzően szárazon, olajosan vagy vajasan pirított morzsába hempergettük meg, amikor kiszedtük a szűrővel a főzővizéből. Ez mindenféle derelyéhez illik!!!!
Ugyancsak gyakori volt felénk a darált porcukros mákba való hempergetés, kivált lekvárosnál vagy szilvás derelyénél.
Ritkább a porcukros dióba való hempergetés- én leginkább akkor készítem így, ha lusta vagyok prézli pirítani és kéznél van a darált dió…
Ami viszont igen gyakori, az a párolt búzadara, vagyis a párolt gríz. (Ahogyan Édes a grízes tésztához készítette a grízt: megpirította a grízt, aztán felöntötte pont kétszer akkora térfogatnyi vízzel, - muszáj most is elmondanom, hogy ez mennyire köpköd ilyenkor, nagyon vigyázzatok vele!!- , összeforralta, icipicit sózta, elzárta a tüzet, lefedte födővel, konyharuhákkal a lábost, és hagyta saját gőzében pergősre puhulni. Na, ez a gríz is jó a derelyéhez!!) Párolt grízes változatot viszont inkább csak a lekvárosokhoz vagy a barackos derelyéhez készítettük. Mostanság a sós derelyénél használom.
A lekváron (jellemzően barack vagy szilvalekváron) és szilváson kívül készítem:
Szilvás derelyeként:
szilvát megmosom, felezem (ezért olyan jó a magvaváló típus! Kevesebb vele a munka.), aztán érdemes kisebb darabokra vágni, és úgy tapasztaltam, kevesebb vele a vesződség…
a szilvadarabokat fahéjas porcukorban meghempergetem
ezzel töltöm a derelyéket.
Túrós derelyeként: Ehhez édesítem a túrót:
túró,
tojás sárgája,
porcukor,
reszelt citromhéj,
pici citromlé
esetleg kevés tejföl, de azzal óvatosan, jobb, ha nem folyik a töltelék
Összekeverem, kóstolom – s tölthetem is.
Gyümölcsös derelyeként:
málnával, ribizlivel, áfonyával, szederrel EPERREL!!!!!!! – szóval a bogyós piros gyümölcsökkel töltöm, hozzájuk semmi sem kell, úgy finomak, ahogyan a természet megalkotta őket, nekünk csak meg kell mosnunk az emberkezektől
egy-egy kis halomka gyümölcsöt rakok a tésztára, s ha savanyúbbnak érzem, pl. a szedret, akkor azért megszórom egy kis vaníliás porcukorral…
ezzel zárhatjuk is le, főzhetjük ki.
Almás derelyeként: amit azért emelek külön ki, mert
ezt jellemzően a savanyú rétesalmából készítették felénk,
jó sok fahéjas porcukorral,
és akár egy kevés darált dióval is ízesítve,
a reszelt citromhéjról nem is beszélve - de a rumot se hagyjam ki, az is mehetett mellé
Mákos derelyeként
Nyugodtan kérdezzetek rá: mit nem ettek mákos változatban az én tót őseim? Nem tudom mit nem, de hogy a derelyét ették mákkal, az bizonyos.
Mégis apátok jobban szereti nálam…
Máktöltelék: darált mák + porcukor, vaníliás cukor, kis reszelt citromhéj és egy kis tejszín vagy baracklekvár lazításképpen.
Nagyon pikáns tud ám lenni!!!
A mák szereti a mazsolát is – csak ti nem szeretitek, de másnak igen jó lehet benne!
Passzol hozzá a cukrozott narancshéj aprózva, reszelt narancshéj egy kis narancslével együtt – húúú, hát az nekem bejött!
Sárgabarackos derelyeként
Vagy simán készítem, kis barackdarabokból normál méretű apró és vékonytésztájú derelyének,
Vagy – óriás derelye lett belőle, ha felezett sárgabarackból és nem összevagdosott barackdarabkákból készítem a tölteléket!
Ha rám hallgattok, felezett sárgabarackkal töltve az igazi, de ehhez barackpálinkában érlelem a barackokat, kevés mézzel elkeverve - fantasztikus lesz az íze!
