A volt macedón fővárosban, Verginában ettünk egy helyi kisvendéglőben ilyen mártást. Itthon próbáltam elérni azt az ízt, ami ott annyira ízlett, íme ahol most tartok, ez már közelít és talán Vergina hiányzik belőle…Hozzávalók:
- paradicsom (édes, finom!!)
- olívaolaj, fokhagyma, kis sült paprika, bors
- fűszerek: borsikafű, rozmaring, oregano
Elkészítése:
Paradicsomot nagyon-nagyon kis kockákra vágok, olívaolajon megpirítom néhány gerezd aprított fokhagyma társaságában, és ajvárral, vagy a sült paprika krémmel ízesítem. (Az is jó, hogyha összeturmixolok paprikát egy kevés olajjal, és azt öntöm hozzá, a lényeg a paprikapépes ízesítés.).
Ezt csak pár percig pirítom, de jó nagy tűzön, kevés borsot adok hozzá (lehetőleg fehér borsot), icipici apróra vágott borsikafüvet, egy kevéske rozmaringot, esetleg oreganót, és a végén egy fél citrom levét is hozzá keverem.
Nagyon finom, kicsit darabos, ízes paradicsomszószt kapok!
Ha sokáig főzöm, finom pépszerű szósz lesz, de elég a pár perces verginai mártást összeturmixolni - úgy is finom! És sűrített paradicsomként használom az ételekbe.
Macedónia régi királyi fővárosa volt Vergina, és a régészek –mint olvastam- azért nem találták sokáig, mert a közeli folyó deltája feltöltötte a talajt, és az egykori tengerbe ömlő folyó torkolatánál fekvő város nyomai vagy 20km-re beljebb kerültek a szárazföldre. Ez volt azon eset, hogy a 
régi Panoráma útikönyv, amit úgy szeretek, ezt a látnivalót még nem tartalmazta, mert 1970-es évek végén fedezték fel, s még később nyitották meg a látogatók számára ezt a kincset, akkor még nem is volt túl ismert a lelet.
Későn értünk oda, bezárt a múzeum, de én ragaszkodtam hozzá, hogy nem megyek el úgy, hogy ne lássam. Ez egy alternatív görögországi utazás volt, a Vikosz folyó szurdokvölgyében jártunk, megnéztük Perszephoné templomát, ahol Odüsszeusz tanácsot kért és találkozott apja szellemével, az alvilág folyóját, Szappho szigetét, ott a szerelemesek szikláját, ahonnan leugorva meg lehetett gyógyulni a szerelemből (aki azt az ugrást túlélte, át is értékelhette a reménytelen szerelmét), és a földrengés is csak utánunk volt), szóval ragaszkodtam Verginához és a királysírokhoz.
Így esett, hogy ott kellett aludnunk egy olyan városkában, ahová jellemzően napi turizmus volt a jellemző, alkonyatkor minden busz és turista elment, a helyiek élték megszokott életüket. Sikerült szállást szereznünk, és a főtéren a helyi étterembe – ami tele volt ottani emberekkel- beültünk vacsorázni. No, ott kértünk a húsokhoz „ketchup”-öt, és kaptunk ilyen isteni paradicsommártást.
Másnap megnéztük a római „tomb”-ot (zárva), a palota romjai mellett annak a színháznak maradványait, ahol Nagy Sándor apját, II. Philipposzt meggyilkolták, épp a lánya esküvőjének ünnepén. (Ez van a távlati képen.) Bejutottunk a Nagy Tumulus királyi sírjaiba, a helyi múzeum elképesztő kincseihez. Rendkívüli élmény volt: Sajnos a híres arany larnaxot épp elvitték Athénbe, de ott vártak ránk (is) arany ékszerek, fegyverek, páncélok, hajók, pompás megőrzött freskók Ezt az arany keverőedényt már akkor is ámulva néztük, az arany diadémok tölgyleveit csodáltuk, a sírok freskóit ámultunk… azt mondtátok, megérte maradni, de az esti vacsorát, a kedves vendéglátást évekig emlegettük…
A képek minőségéért elnézést kérek, akkoriban csak ócska fényképezőgépünk volt, papírképekkel, amik idővel még romlanak is…
