Egy férfias étel apátok kedvére. Igazán tartalmas fogás, nem véletlenül jó kis aratóebéd.
Egyrészt korhelyleves, másrészt marhagulyás – marhapörköltes zöldséges alapba teszem a kolbászkát és a savanyú káposztát a levével együtt.
Hozzávalók:
- 2-3 csík szalonna
- 2 fej vereshagymát.
- 20-30 dkg marhalábszár
- Fűszerek. Só, bors, kömény, piros paprika, húsos csípős paprika, 1-2 ek paradicsompüré (vagy egy-két paradicsom),
- Füstölt kolbász egy darabka
- Leveszöldség: répa, fehér répa, zeller, zöldbab
- fél kilónyi savanyú káposzta
- sűrítéshez: 1 lapos ek rétesliszt, ½-1 dl tej (tejföl)
Elkészítése:
1. Az alap egy jó marha pörkölt (ettől gulyás, ugye):
- szalonnazsíron átpirítok 2 fej összekockázott vereshagymát.
- Megszórom egy kis piros paprikával, rádobom a felkockázott 20-30 dkg marhalábszárat, sózom és összeforgatom, megszórom borssal, kis köménnyel.
- Hozzáadok egy kis csípős paprikát, 1-2 ek paradicsompürét (vagy egy-két paradicsomot),
- Felöntöm vízzel, kb. leves sűrűségűre. Így párolom lefedve.
2. Ha már félig puha a hús, akkor hozzákezdek egy másik lábasban a zöldségek előkészítéséhez.
- kolbászkarikákat kiolvasztok.
- A zsírjukra rádobok felkarikázott répát, fehér répát és zellert. Átforgatom, és magas tűznél összepirítom.
3. A gulyáshoz adom a megpirított zöldséges kolbászragut. Nem adhatom a húshoz pirítva az elején, más a puhulási ideje a zöldségeknek, és finomabb pirítva a zöldségek íze, a kolbászból is jobban kiolvad a zsírja. - Viszont, ha lustább vagyok, akkor kényelmen csak belevágom a marhapörköltbe az összevágott zöldséget és kolbászt.
4. Hozzáadok fél kilónyi felvágott savanyú káposztát a levével együtt. Nyáron friss, kovászolt káposztával készítették felénk – úgy volt talán a legfinomabb. Vagy csak fiatalabb voltam? Nem, tényleg finomabb úgy, próbáljátok ki nyugodtan, igazat szólok!
5. Lefedve teljesen puhára párolom az egészet.
6. A vége felé zöldbabot, krumplikockát is tehetek bele, ha van otthon.
7. Végül 1 lapos ek réteslisztet elkeverek ½-1 dl tejben(tejfölben), és a korhelygulyást besűrítem vele.
Kész, tálalható és napokig eláll, bármikor ehetjük, jó hidegen is, langyosan és melegen is. Apátok szereti! Igaz, a belekerült tejfölről, amit nem szeret, mélyen hallgatok, „Mitől fehér?” – „Hát a lisztes rántástól!”