Gyerekkoromban többször is átéltem munkatársi és egyéb vendégeskedéseket. Azt hiszem, az asszonyok szerették a „kis édeset”, mert a vendégségben így zajlott a beszélgetés:
- Megkínálhatlak valamivel?
- Van egy kis édesed? – és akkortájt a „kis édes” a császárkörte, a „kevert” és a rumpunch volt, azt is „buszeszes” (vagyis a budafoki likőrgyár készítette, a kocsmáros vélhetően tovább hígította…)
Ezért aztán az asszonykák iddogálták a kevertet, a császárkörtét, és megtanultak tojáslikőrt, csokoládéflippet és nagyanyáik után zölddió likőrt, stb. készíteni…
Csobán Marka néni is a szekrény mélyéről varázsolta elő Édenek a diólikőrt, abból kínálta a tisztes vendéget.
Ez a fenti kép annak a világnak a hangulata: szocialista brigád kiránduláson voltunk a pesti állatkertben. Ugye, most már külön kell elmagyarázni, mi is a szocialista brigád: egy-egy munkatársi csoport választott egy névadót, vezetett egy brigádnaplót, kirándultak, színházba jártak, és a jegyeket, képeket beragasztottuk a naplóba.
Ez volt a brigádélet, és néha szocialista műszakban ingyen dolgoztak, hol a „népgazdaság” hol a szegény vietnámiak megsegítésére. Miután ügyesen rajzoltam, jól fogalmaztam, ezért Édesék brigádnaplóját én vezettem már általános iskolásként is. Szóval ezen a képen az én szocialista brigádom egy része.
Balról jobbra: édes domonyi munkatársnője, rámás csizmában, sokszoknyával, beliner kendőben, mellette a lánya, aztán az aprócseprő Judithka szocreál kabátban, Édes és Kecskeméti néni. Érdemes nézni az élő népviseletet, Édesék „kivetkőztek” már, s felhívom a figyelmeteket a kendőkre és a táskákra is. Kordokumentum.
Szóval ezidőtájt készítgettünk diólikőrt.
A kertünk végén volt egy hatalmas ősöreg diófa, annak koronájában fészkelt egy csalogány, és májusban nem kellett kimennem a Margitszigetre a fülemülék éjszakájára, elég volt kiülni az udvarra és hallgatni a csattogását.
Andersen kínai császára hallgathatott ilyen gyönyörűséget, igazán...
Aranymálinkónk is volt, de nem sokáig. Az egy költözőmadár, és egyszer nem jött vissza az ő diófájához.
Erről a fáról szedtük a zöld diókat júniusban.
Irénke meglátogatott a minap, és megkérdezte: Nincs egy kis édesed? – feljött bennem ez a gyerekkori likőrgyártás, és elhatároztam, nektek megörökítem ezeket a régi szokásainkat, készítek zölddió likőrt. Szembeattiláéknak éppen termőre fordult a diófája, megvolt a beszerzés, és indulhatott a készítés.
A zöld dió likőr készítése is úgy indul, mint bármilyen más zöld dió eltevésekor: előkészítésképpen elő kell állítani 10-15 nap alatt a nem keserű, megfeketedett diót. Ezt leírtam külön a zöld dió szirupban vagy valami hasonló néven!
Utána ezt kell jóféle szesszel (rum, vodka) felönteni úgy, hogy jól ellepje, még legyen is felette pár ujjnyival. 20-30 nap kell ehhez a fürdéshez.
Van aki 96 fokos tiszta szeszt használ az áztatáshoz.
Biztosan jobb az extrakció, de az alap maga nem annyira finom. Ekkor 1 liter szeszhez 2 liter víz és 1,5 kg cukor is jöhet.
Aztán szirupot kell főzni – na de nem mindegy, mennyit, a jó diólikőr legalább 30 fokos, vagyis 1 liter vodkához max. 1 dl szirup kell, abba viszont belefőzöm a szokásos 1 nagyobbka darab fahéj-pár szem szegfűszeg- 1 citrom héja ízesítést a 15-20 dkg cukor mellé.
A végén, keverhetek hozzá mézet is – szerintem az jót tesz aztán az emésztésnek, (amikor kortyintom a diólikőrt).
Lehet hozzáadni az üvegbe: aszalt szilvát, aszalt meggyet, szóval aszalt gyümölcsöket.
Ezzel újabb 10-15 napi, sötétben, hűvös helyen, ha lehet, egyenletes hőmérsékleten tárolva, már naponkénti rázogatással zajló kezelés után előáll a likőr.
Át kell szűrni óvatosan, és palackba zárható ez a finom, különleges kontyalávaló.
Takarékos parasztasszonyok ezt még egyszer felöntötték, és újra indult a kéthetes sötétzárka, gyakori rázogatással.
Ezt a likőrt sötét helyen érdemes tárolni. (Mint a Marka néni, a szekrény mélyén…)
Lehet békén is hagyni, minél tovább áll, annál finomabb lesz!
Ha valaki szereti, csillagánizst is tehet bele – de az ánizs ízét sokan nem bírják, vigyázni kell vele, nagyon erőteljes az aromája.
Akkor már inkább érdemes gömbérrel, kardamommal próbálkoznotok – főleg, ahogy a kardamomra rákaptatok mostanság!