Alföldi étel a krumplis tarhonya szalonnazsíron pirítva, de meg lehet szeretni, főleg nekünk, akik igencsak tarhonyázunk.
A normál tarhonyát is hagymával főzöm általában, főzök bele ízesítőül paprikát is, paradicsomot is néha – hát könnyű volt a pásztortarhonyát is megszeretnünk.
Hozzávalók 4-5 főre:
-Egy tasak tarhonya, ½ kg
-1-2 krumpli fejenként
-Pár csík szalonna (fejenként legalább egy, én szívesen sütök többet, hogy nekem bővebben maradjon…)
Az eleje akárha Édes lebbencsét készíteném: pár csík szalonnát kisütök, hogy legyen finom zsírja.
A szalonnapörcöt kiszedem, annak a zsírján folytatom. (Lehetne belefőzni is, de akkor a szalonna nem lenne olyan finom, mint így, kisütve, és akár magában eszem, akár a végén a tetejére szórom, így járok jobban.)
Jöhet a zsírra a tarhonya- pirítom, szép tarkára, ekkor rögvest beleszórom az előre felkockázott, a tűzhely mellett vízben tartott krumplikockákat is.
Marad rajta annyi víz, hogy sistereg egyet, a krumpliban meg van annyi víz, hogy égésveszély nélkül jól elkeverhető.
Sózom, ízesre borsozom. Kevés piros paprikát is teszek hozzá.
No, ekkor jöhet a víz is- felöntöm, amennyi ellepi.(Na jó, a tasak gyermelyi tarhonya általában fél liternyi, ehhez egy liternyi vizet számítok, és a krumpli miatt hozzáveszek még ½ dl-nyit.
Így a tarhonya pergős, a krumpli puha, az egész nem tocsog, s ha a bográcsban főzném tovább, lehet elkezdeni forgatni 32x…)
Szeretek belefőzni egy fej vereshagymát, így egészben, és szeretek beleaprítani egy paradicsomot, egy paprikát is, s főként szeretek belerakni – picit felhasítva!- egy cső hegyes zöld enyhén csípős paprikát is, jó az bele nagyon.
Most nézem a képet: hát én lebuktam vele. Az az igazság, hogy kolbászkarikákat is szoktam beletenni, de ezt nem tartják autentikusnak, én tartom finomnak…
(Na meg apátok így jobban szereti, a keresztapátokról nem is szólva. Mentségemre szolgáljon, hogy ami kolbászt csak találok a pásztortarhonyában, azt mind az ő tányérukba szedem, mi nem is nagyon eszünk belőle, csak az íze gazdagítja a krumplit is, tarhonyát is…)
A kolbászt a szalonna mellé teszem, de csak pár perccel később, az nem igényel annyi hevítést, és túlsül, kiszárad annyi idő alatt, míg a szalonna végre jól megsül.
A kolbászt viszont benne hagyom innentől kezdve, csak a szalonnát szedem ki, az kell taréjnak a végére!
Ha van benne kolbász, netán kolbászzsírral indítom (ez is látszik az elején, a szalonna kisütésének nekikezdve, rózsaszínpiros az egy kanálka zsír, amivel megalapoztam a szalonnák sütését).
Habuda Ilonka, aki alföldi volt és a munkatársam, saját
maga is bevallotta anno pironkodva, hogy ő is rak bele, mert szerinte régen azért nem raktak bele – mert nem volt. Most van kolbász, belefér.
Szóval ha néprajzos leszidna, szidja az Ilonkát, ő bátorított…
Innentől főzöm kis lángon, míg el nem fővi a vizet.
Bográcsban rázogatni kell, fazékban próbálgatni kevergetni.
Elzárom, és lefedve hagyom párolódni még egyet, 15-20 percet.
Jó magában – pláne egy kis savanyú káposztával – huhh! Azt nagyon szeretjük, mi lányok.
Jó köretnek.
Jó, hogy ilyet ehetünk, s jó, hogy élünk…
Nem ortodox, ezért nem sorolom fel a hozzávalók között: de Habuda Ilonka után szabadon mondom, ha van a pásztornak kolbásza, akkor nem sajnálja belevágni,,,
