Ez a legalapvetőbb palacsintatésztám!
Hozzávalók:
- 3 tojás (több lehet, csak vigyázat! Túl puha lesz.)
- 9 ek liszt
- 1 ek búzadara
- Csipetnyi szódabikarbóna
- Csipetnyi só
- 1-
- Többi szódavíz
Egy nagy tálat veszek elő, abba teszem a lisztet: Egy tojáshoz 3 púpos ek lisztet teszek, és 6-9 ek liszt kiegészítéseként 1 ek búzadarát adok.
Szeretem egy kevés szódabikarbónával könnyíteni a tésztáját, amit a liszthez keverek.
Ebbe ütöm a tojásokat: egy adaghoz általában hármat. A tojásokra szórom a csipetnyi sót – ha csak sima édes palacsintát készítek. Ám ha sósat, akkor úgy sózom, mint a tojásrántottát.
Jól elkeverem, és szép lassan hígítom.
Először apránként hozzálöttyintem, és azonnal jól el is keverem a tejet.
Utána jön a szódavíz, abból annyi, amennyivel elérem a kívánt sűrűséget. (A képen a sűrűség jó, látszik, ahogy a fakanálról lefolyik, de a csomók is látszanak…)
Ha már majdnem jó, akkor külső segítséget kérek: vagy keverni, vagy a robotgépet, és teljesen simára kikeverem a palacsintatésztát.
Nem szabad hagyni, hogy csomók maradjanak benne, és nagyon utálom, ha a megsült palacsintában ilyen lisztcsomóra harapok…
Ilyen, ha teljesen csomómentes!
Ekkor teszem pihenőbe: és fél órát legalább állni hagyom. Hidrofilizálom, de a lényeg, hogy utána jobban csúsznak a tésztában a lisztszemcsék egymáson, vagyis könnyebb vékonyabb palacsintát sütni.
Sütés előtt 1-2 ek olajat keverek el a tésztában, ellenőrzöm, kell-e bele szódavíz.
A sütőt egyszer olajozom ki – de ecsettel, leheletvékonyan, ha több, csak kifröcsög, és higgyétek el nekem – tapasztalatból mondom-, meg is gyulladhat!!
Sütéskor az egy adag függ a mérőkanáltól, a palacsintatészta állagától is, ezt egy-két palacsinta megsütésével lehet a legjobban bekalibrálni.
