Ez a recept megrendelésre készült, mert némi szemrehányást véltem ki Tinka szavaiból („A sült kukorica ott van a receptek között, de a főtt nincsen!”), és rájöttem, itt sürgős tanácsadás kell, elvégre én pont azért kezdtem el leírni ezeket a recepteket, hogy átadjam nektek, és ahhoz a legegyszerűbbek is hozzátartoznak. Hát, akkor most elmesélem, hogyan főzi a kukoricát családunk több generáció óta… (Kéretik, nem kuncogni!)
A legfontosabb a kukorica főzésénél maga a kukorica. „Ruhásat” vegyetek, vagyis kibontottat ne – összefogdoshatta bárki, élhet rajta milliónyi fertőző jószág, és még száradnak is így a szemek.
Ha csuhés, akkor a következő szempont a csuhé színe: annál frissebb, minél zöldebb, üdébb (és nem zörgősen sárgásan száradó) a csuhé. Az is jó, ha a haja selymes, minél világosabb – ahogyan öregszik a cső, a haja barnul, aztán szárad.
Amikor óvatosan széthúzzátok (körömmel, körömmel ügyesen), akkor jön a körömpróba: a kukoricaszembe belemélyesztem a körmöm – ha simán belemegy és roppanós – akkor zsenge és jó a szem rajta.
Jöhet a főzése.
A nagy fazekat veszem elő, ne aprózzunk egy-egy kukoricát, 2-3 legyen fejenként, mert nagyon szeretjük, és azért is nagy edény kell, mert a csuhékkal „megágyazok” a kukoricacsöveknek alul is, felül is.
Ahogy bontom a csuhét, a legfelső réteget azért kidobom (ki tudja, kik fogdosták már végig), és a csuhét szépen lefejte a hajjal együtt (de csak ha friss, puha, selymes a kukoricahaj!) belerakom rétegekben a fazékba.
A kukoricák ½-ének belepakolom a csuhéját így.
Következnek a csövek szépen egymás mellé.
A második felét is belerakom, csak az azokról leszedett kukoricacsuhét félreteszem „betakarni” a kukoricacsöveket.
Ekkor felöntöm annyi hideg vízzel, ami szélen ellepi. Felteszem főni, amíg fel nem forr, addig mehet nagyobb lánggal, de ha felforr, akkor gyenge tűzre teszem, lefedem és hagyom gyöngyözni (csak gyöngyözgetni!!!!) 50-60 percet.
Kiveszek egyet, lehűtöm a végét és megkóstolom. Akkor jó, ha roppan is, puha is. Ekkor félreteszem és – hacsak nem késsel kergettek, mert ennétek- hagyom a kukoricacsöveket a levükben lehűlni, ott is tartom elfogyasztásig. Ha muszáj, kiveszek pár csövet és hideg vízbe teszem, had hűljön, had együk.
- Én simán eszem, néha porcukros mákkal szórom meg.
- Apátok ez utóbbiba beleborzong, de ő meg sóval szórja.
- Jóskasógor még meg is borsozta az öreg, rágósabb szemeket…
Ha öreg volt az aszódi kertben a kukorica már, órákat főztük, aztán lemorzsoltuk késsel a szemeket, úgy ettük édes tejföllel vagy cukros mákkal. Higgyétek el, finom ám az, csak még nem kaptatok rá az ízére...
Annyi köze van a sült kukoricához a főttnek is, hogy rájöttem, jobb a grillen sütött kukorica, kevésbé ég meg, ha előtte főzöm 30-40 percig, utána sütöm.
