Egy szelet édes tüskés uborka a Kalahári sivatagból? Hát, ez még kérdésnek is jól hangzik. Ezt a soknevű kiwanot hívják angol paradicsomnak, melanonak, szarvas dinnyének is, pedig voltaképpen uborka, a tökfélék családjából. Kúszónövény, s mint a tök, nagy levelei vannak, szőrös indái, kocsányai, rücskös uborkás termései.
A vastag héja nem ehető, de a húsa (a képen láthatjátok, ez az áttetsző, zöldes, kocsonyás zselészerű valami) és a magja fogyasztható, (bár a dinnyemag-méretű, fehér magja, mint az uborkáé: segíti az emésztést, viszont elég íztelen).
A húsa semleges szagú, savanykás ízű, talán fiatal tök egy kis sárgadinnyével.
A héja először zöldeskék, zöld, s ahogyan érik, sárgul – akkor ehető, ha már a rücskök körül is teljesen besárgul. Utóérik, de éretten nem áll el sokáig, tottyad, és savanyodik, mint ahogy az uborkáknál is előfordul.
Felezzük, aztán félbe-harmadba vágjuk, és szép komótosan elszopogatjuk, vagy kikanalazzuk. Felkarikázva mutatós a gyümölcssaláta tetején, a magocskás, savanykás leve húsok mellett éppúgy elfér, mint egy-egy gombóc fagylalt, jégkrém mártásaként.
Ha szépen akarjuk tálalni, a félbe vágott, még inkább a hosszában felezett gyümölcshéjba visszatehetjük a kiwanot, vagy pl. a joghurttal elkevert borsos, fokhagymás kiwanot, mint pikáns és méregdrága de finom grillköretet…
Állás közben utóérik!