A tamarindmártást először indiai étteremben etettétek meg velem, aztán vettem belőle üvegcsében (aranyáron) a Király utcai keleti boltban, a Nagycsarnok alatti ázsia-boltban vettem aztán szárított, celofánba csomagolt, s használat előtt kiáztatandó tamarindot is, végül a METRÓ-ban szembetalálkoztam az igazi tamarinddal. Olyan finom, hogy megesszük, kár a mártásba elhasználni.
A hamis tamarindmártás nem = az igazival, de funkciójában egész jó: savanykás, ízletes, különlegesen pikáns…Előveszem hozzá a szilvabefőttet: készítek belőle szilvalevest, és pár szilvából bármi finom süteményhez (pl. Ibitől kapott finom házi krémes mellé), szárazabb sült húshoz készítem ezt a savanya szilvarösztifélét. Hát, így készült a hamis tamarindmártás.
A 7-
Átöntöm a turmixba, de nem az összes levével, csak kevéssel, hogy sűrűbb legyen. (A maradék levet lehűtve megisszuk, - finom!)
Épp egy kicsit turmixolom, hogy még daraboska maradjon.
Nagyon kellemes, pikáns, savanykás mártást kapok belőle! Szívesen készítem akár főtt hús és főtt krumpli mellé is. Fotózáskor viszont Ibi házi krémeséhez ettük - Keresztapátok szerint illett a krémeshez, pont a savanysága miatt. Szerintem is illett!!
