leszedem………………………megmosom…………felhasználom a zsenge levelét
Pongyolapitypang - Taraxacum officinale -ez a hivatalos neve annak a növénynek, amit gyermekkoromban csorbókának hívtunk, amíg fogazott zöld levélcsomó volt, ha virágzott, gyermekláncfűnek, és tejesfűvirágnak is, a tejet néha szopogattuk a száráról (piszok keserű ám! versenyeztünk, ki bírja tovább…nagyon egészségesnek mondták, de azt is, ha sokat szopogatunk, rágcsálunk belőle, azt már mérgezőnek tartották az öregek). Virágából koszorút, karkötőt, nyakláncot fontunk Csobánkával és a többi lánnyal, a virágok csukódtak: reggel szét, este össze, s azt néztük, ha nap közben bezáródtak, akkor iszkoltunk haza, mert közelített az eső. Ha beérett a virág bóbitásra, már pitypang volt a neve. Akkor versenyt fújtuk a széllel, azon versenyeztünk, ki tudja egyetlen fúvással elrepíteni valamennyi repülőszőrös magját. Ha senki sem, akkor az győzött, akinek kevesebb mag maradt a bóbitából. Találkoztam olyannal, aki azt hitte, a tejedző szára miatt ez a kutyatej – hát nem, az nem is így néz ki és nem is ehető!!
A minap, ahogy készítettem a paradicsomban sült tojást, a feldolgozási maradéknak minősülő a kivájt paradicsom belsőből salátát akartam készíteni. Szeretek zöldfűszert, zöldsalátát keverni hozzá, had legyen még egészségesebb, így aztán kimentem a kertbe. Ősszel, tavasszal hajt zsengén a csorbóka, találtam is, letéptem a belső zsengéit, megmostam és a paradicsom mellé raktam. Egy részéből csorbókamártást csináltam, s a töltött sült paradicsom mellé kínáltam.
Nagyon passzolt a paradicsomsalátához a csorbókalevél és a sült paradicsomhoz is a mártása, és ahogy ettük, s dicsérte is apátok, milyen finom. Ekkor jöttem rá, hogy én még a csorbókáról se írtam nektek, pedig elég sűrűn esszük. Leginkább elsunnyogtam ezt is bevallani, mint a tyúkhúrt. Ha megnézitek, a levele hasonlít a rucolára, és ti észre sem veszitek, mikor melyik kerül elétek. Ha azt mondanám: „ez csorbóka”,- apátok felhorkanhatna: De hát azt a nyulak eszik?! Igaza van – eszik a nyulak, mit eszik, zabálják! Eszik a kacsák, a tyúkok, a disznók, a lovak, a tehenek…Nem véletlenül, egészséges, tele van mindenféle értékes anyaggal: vitaminokkal és májműködést serkentő keserűfélékkel is.
A levele, a gyökere, a szára és a virága is ehető… tea főzhető minden felsorolt részéből, és a tea emésztésserkentő (vagyis segít a székrekedésben, és nemcsak abban, van egy kis vizelethajtó hatása is!), epeműködés serkentő (segít az emésztésben, puffadás ellen hat). Sőt, betegágyasoknak is adták: étvágyjavító hatása volt, talán a szárából folyó tej miatt tejserkentőnek vélték.
Gyermekláncfű tea készítése:
Levélből forrázással és áztatással készítem, mint a gyógyteákat. Nem túl jó a tea, de vizelethajtó, én inkább csalánnal, zsurlóval keverem, úgy finomabb.
A gyökeréből a teát úgy készítem, mint a fagyöngy teáját: éjjelre beáztatom, másnap felmelegítem forrásig, és 10p múlva leszűrve, langyosan iszom.
Amikor mama epeműködése leállt és besárgult, azt javasolták, pitypanggyökér (vagyis az ősszel kiásott! gyökér) teáját készítsük el neki, az majd beindítja a májat – sajnos más oka volt, mint kiderült, az epevezeték zárult el és daganat miatt, azon a tea nem segíthetett…
A levelek hasznosítása
Gyermekláncfű levele fiatalon, virágzás előtt ehető salátának, főzelékként, később ehetetlenre megkeseredik. Emiatt leszedem a „tőrózsából” (ez látszik a kép közepén) bimbónak induló szárat – az késlelteti egy darabig a keserűséget, tovább hosszabb ideig szedegethetem a leveleket. Jó salátának, salátaöntetnek, főzeléknek, levesbe, töltelékbe, fasírtba is.
Gyermekláncfű öntet salátához a levélből:
Ilyen módon az olajat ízesítem a salátalevéllel.
Levelek, olaj, citromlé, só, bors = turmixba teszem, összeturmixolom és finom halványzöldes öntetet kapok!
A képen jégsaláta, gránátalmamag és egy pici rámorzsolt juhtúró a saláta.
Gyermekláncfű levél a salátákban
A csorbókát bármilyen salátába berakhatom. Szinte minden salátával harmonizál: hasonló az íze a rucolához – úgy is szoktam mondani, ha rákérdeztek, mi ez, ez amolyan rucola-féle saláta.
Néha keserű a levél (minél öregebb, annál valószínűbb, s ha virágba szökik már ehetetlen!) – ezért kóstolom a végét leszedéskor, ha akkor elfeledném, felhasználás előtt (elvégre lehet természetközeli, de nem lehet ehetetlen, amit elétek teszek az asztalra).
A csorbóka nálam nem saláta alap, hanem domináns ízesítő a salátában. A fenti négy kép persze csak példa, hiszen nagyon sokféleképpen használhatjátok! A képeken látható salátákról röviden írnék. Legyen a felül látható kép A, az alatta lévő három kép balról jobbra legyen B, C és D.
A.) mindig szeretek egy erőteljes salátához egy zsengét mellékínálni, így a csorbóka mellé sok zsenge tyúkhúr és madárbegy saláta –rövid nevén madársaláta- került, répa vékonyra szelve, és almaecetes, sós olaj lett az öntete, úgy emlékszem, itt balzsamecetből is csöppentettem hozzá!
B.) Újhagymával, lilahagymával, citromlével sóval tálaltam a csorbókát, de sok hagymával, mert önmagában azért túl tömény lenne.
C.) Piros paprikareszelékkel, reszelt retekkel olajos fehérborecettel raktam elétek, igen jó változat!
D.) Sok jégsaláta, kevés citromfű, korianderzöld és pici sóska a csorbókalevél mellé – ez volt a saláta, citrom és olaj a kísérő.
A mellrákom óta a salátákhoz általában olívaolajat használok, néha rizsolajat, sütéshez napraforgó vagy kukoricaolaj is kerül. Nem sajnálom a nyers, extra szűz olajat a salátához, volt egy római mondás, nagyon pontatlanul idézem, csak a lényegét, a jó salátához fűszerből kell a koldus, vagyis a legkevesebb, olívaolajból mint a császár, vagyis bőségesen.
Csorbóka vagyis gyermekláncfű főzelék (leginkább tejszinesen)
Kiegészítő zöld a sóskafőzelékhez, spenóthoz, mángoldhoz – magában nem jellemző.
Krumplifőzelékhez viszont fantasztikus a végén 1-2 marokkal belekeverni.
Bármilyen zöldséges levesbe jó beletenni 1-2 marékkal, ragulevesekhez… - Önmagában nem készítek belőle levest, de a kép is igazolja - finom kis ízesítő a végére...
Feta, kecske vagy juhsajtokat gyakran ízesítek vele, de majonézes salátákba, körözöttekbe is (!!!!!!!! Körözöttekben igencsak!!) jó!!!!!!
Mártásnak
A csorbókamártást nem tisztán gyermekláncfűből készítem, mellé teszek ezt-azt, ami zöld itthon van, akár kis fűszert is, leginkább petrezselyemzöldet.
A zöldeket a fokhagymás mángoldhoz (blitva Horváthonban) hasonlóan fonnyasztom, de a gyermekláncfű levelet nem blansírozom előtte. Vajat olvasztok (olaj, zsír is jó, de vajjal és tejszínnel az igazi!), megfonnyasztom, meghintem egy-két maréknyi liszttel- A tálban látható mennyiségű salátához 1 ek (egy marék) liszt elég. Átforgatom és
Jó így is, turmixolva is. Az így kapott mártás (akárcsak a sóska vagy spenót, netán a rucolamártás is) kellemesen savanykás, kesernyés – nagyon kellemes- A mártás képét fennebb már bemutattam.
Csorbóka pesto:
Csorbóka levelét a bazsalikom helyett teszem bele a pestóba -kiválóan ízesíti!- , mellé kis fokhagyma, esetleg kis hagyma, dió, (mandula vagy fenyőmag) kerül és péppé turmixolom finom olívaolajban.
A képen még csak a csorbókás olaj látható, a fenyőmag és egy kis reszelt parmezán igazi különlegessé teszi akár hús, hal mellé, főtt tojáshoz vagy tésztára használom.
Ha így marad, akkor húspácként használom – és meg is sütöm a húst vele!!
A képen egy vegyes zöldpácot használtam, bazsalikom, zellerzöld, petrezselyemzöld, csorbóka van benne az olajjal összeturmixolva.
Saláták díszítéseként, extra ízesítéseként SZUPER!
A saláták tetejére is szeretem szórni díszként a gyermekláncfű gyenge levelét, főleg aktuális virágokkal vegyesen. Tavasszal is ősszel is eltérő egy-egy csorbókatő hajtása, virágzása, előfordul simán, hogy van zsenge levél és friss virág is a réteken, a kertben. A salátára kerülhet a gyermekláncfű virág szirma és egy másik tőről a friss levél.
Pl. a montenegrói tonhalas salátában is!
Sajtos ételekbe is lehet keverni, – leginkább rántottába.
A gyermekláncfű virágok konyhai hasznosítása
A gyermekláncfű sárga virágát leves, főzelék vagy saláta díszítéseként szeretem használni, akár egészben, akár szirmokra szedve – de ahogy belegondolok, leginkább szirmokként, a virág közepe néha elkeserítően keserű, a szirom soha.
A Zágonból származó, Aradon élő Irma néni Ceaucescu diktatúrája idején mézet főzött a gyermekláncfű virágából, azzal édesítettük a jegyre kapott kevéske cukor és a hiánycikk méz helyett a mentateánkat elvégre tea se volt a boltokban, csak a kertekből került hozzávaló…) – Nyáron már elkértem tőle a receptet és majd felteszem azt is nektek. Ahogy a gazdasági és a politikai helyzet alakul, főzhetünk még mi is gyermekláncfűből mézet!
Szelíd csorbóka, leánykori nevén keszegsaláta
Ha hiszitek, ha nem, ez is csorbóka, csak másféle – disznók kedvence volt. Sokkal hamarébb keseredik, mint a pongyolapitypang, de ha igazán zsenge, nagyon jó a leveléből a főzelék!
