Egyszer régen szegény albérletező pályakezdőként sétáltam a Duna-korzón, (néztem, hogy úszik a dinnyehéj), aztán „egyszer élünk!” felkiáltással beültem a egy étterem teraszára a Vigadó szélén, és rendeltem libatepertőt lilahagymával, ásványvízzel. Hát igen, tudtam élni…
Libahájat lehet kapni hipermarketekben, piacokon egyaránt. Bőröset kell venni, abból több töpörtyű lesz!
A hájat összevágom. Ez az első lépés.
A kockázott hájat egy nagy lábasba teszem. Nagyon kevés vizet, mondjuk fél pohárnyit öntök alá, kis tűzre téve lefedve hagyom, had engedje ki a zsírját. Adok neki egy órát, és olyan lesz, mint a kis képeken látjátok. Zsíros kissé gusztustalan darabkák sercegnek a zsiradékban.. (Nem azért szeretem a libatepertőt, ugye, mert ilyenkor ilyen locsosan néz ki…kivárjuk a végét, akkor már kívánatos ropogós lesz!)
A töpörtyűsütés gyenge pontja nálam, hogy nagyon ropogósan szeretem, de a határ az „odaégett” és a „jó ropogós” között igen vékonyka, ott kell állni felette, köpködhet is, szóval veszélyes üzem.
Ezért találtam ki a tepsis sütést. Szűrőlapáttal kiveszem a féligkész tepertődarabokat, egy jénaiba teszem őket. A sütőben 30-35 perc alatt kisül belőlük a maradék zsír és megpirulnak szépen maguktól pont olyanra, amilyen ropogósnak szeretem…
Már csak lilahagymát kell hozzá karikázni.
Libazsír készítése
Libazsír készítése
Amikor a libatepertőt kiveszem, az edényben maradt zsírt még megnézem, teljesen zsírjára kell sütnöm, nem lehet vizes foltos opálos.
Lehet kapni direkt zsírszűrő kanalat, - olyan, mint egy nagy merőkanál, elől kis csőrrel, így az esetleg bennmaradt tepertődarabok nem buknak ki, a zsír könnyen kiönthető.
Üvegekbe töltöm. A végefelé, ha nem sütöttem ki rendesen zsírjára, marad egy kis vegyes valami –az utolsó üveg aljára. Az is finom, Dorisz nagyon szereti. Vagy főzésnél elhasználom.
