Ez a leves a képeken a gombócos csorba Erzsikétől, ahogyan Erzsike válaszolta az egyik –szintén magyar - gyerek kérdésére, mondván, „Mi az a csorba?” – „Savanyú zöldségleves gombóccal!”
Ide jöttünk a Pádisra, szállást az Anett Panzióban foglaltunk, itt ettük ezt a finom csorbát. Tudjátok, csorbalevesünk van Ibitől, Irma nénitől, Melindától, de én azért kértem el a húsgombóc receptjét Erzsikétől, mert apátok, aki nem is szereti a gombócot, a hatalmas adagnyi leveséből mind megette jóízűen az összes gombócot.
Erzsike a panzió lelke, főz, takarít, mossa az ágyneműt, aztán mosolyogva, jó szóval fogadja a vendégeket. Erzsike Kovásznáról került a Pádisra, a főztje igazi ízes székely, Erdély konyhájának fantasztikus ízeit hozta az asztalunkra. (A Pádis fennsík a nagyváradhoz közeli Bihar-hegység egyik gyöngyszeme: hihetetlenül gyönyörű természeti csodák tárháza. Az Elveszett világ zsombolyai, a Meleg-Szamos forrásvidékén a Szamos-bazár, a Ponor-forrás a földből, szikla alól feltörő folyóval, amit a Ponor rét végén a zsombolyok elnyelnek, a Galbena-körút, A Focul Viu (Eleven tűz) nevű nyitott kürtőjű jégbarlang és a Csodavár beomlott három dolinája a Pokol torkával…Havasi rétek, túra utak, esztenák (hmmmm- milyen tejek! Milyen sajtok!!! Orda!!!), kristálytiszta patakok, barlangászoknak, hegymászóknak, túrázóknak, barangolóknak, vadvízi evezősöknek egyformán könnyedén elérhető csodavilága.)
Kértem a receptet egyszer, kétszer, háromszor, már kínos volt, Erzsike ugyan megígérte, hogy majd ha ráér elmeséli, de a sok munkától sose ért rá.
Aztán én eltörtem a csuklóm a Csodavárban (Cetate Ponorului), Pádis egyik csodájában, (amit még Édes is megmászott ezelőtt 27 éve, 63 évesen, igaz, itt-ott négykézláb, de ő nem törte el a kezét). Azonnal hazaindultunk, ahogy tudtunk, mert bár a magyar egészségügyi ellátásról sincs túl jó tapasztalatom, de a románnal eddig még annál is rosszabb volt, szóval összecsomagoltunk. A Panzió főnökét jellemzi, hogy nemcsak a további szálláspénzt fogadta el, hanem a külön igényelt étkezés árát is elkérte. Már azt is feladtam, hogy megtudom, mitől olyan finom ez a gombócos csorba, amikor induláskor tettem még egy próbát, és dagadt csuklómmal, erős fájdalmaim ellenére azt kérdeztem Erzsikétől:
- Ugye, hogy nincs benne rizs?
Erzsike rögtön tudta, hogy a gombócról beszélek. Végre most el is mondta, hogyan készíti a gombócot:
„Nincs bizony, én kevés lisztet teszek bele. Hát, egy kilónyi darált húshoz – itt közel hajolt, talán, hogy meg ne hallja a főnökasszony- 4 tojást adok, - innentől hangosan folytatta,- 2 púpos ek lisztet, belereszelek egy közepes hagymát. Csak sót és őrölt fekete borsot adok hozzá. Jól összedolgozom, pihentetem akár egy napot is, és a levesbe főzöm.”
A csorbaleves elkészítése:
A savanyú zöldséges leveshez Erzsike összeaprít egyenlő mennyiségű húsos paprikát, paradicsomot, édes káposztát, zöldbabot, répát és fehér répát. A kanalas képen is látszik, ott a centi vastagon felszelt káposzta!
Megfonnyaszt egy hagymát, rádobja a zöldségeket, fűszerezi sóval, borssal, piros paprikával, meghinti egy kis liszttel, jó sok apróra vágott lestyánzöldjével.
Átforgatja, felönti vízzel, és ha forr, belefőzi a gombócokat, a gombócokkal egyidejűleg belerak egy kevés zöldbabot is.
A végén savanyítja – odahaza, Kovásznán belereszel jó kis hurutot, itt a Maggi „Magic Borsát” használja. Idehaza a ciberével, a savanyított, erjesztett korpa levével lehet jól helyettesíteni…Vagy hazahozni a Magic Borsot, és használni, amíg van. Tejfölt kell mellé kínálni és ecetet, ki-ki savanyítsa magának.
Hozzávalók a gombóchoz: nekünk csak ¼ kg hús, 2 tojás, 1 tk liszt, egy darabka reszelt vereshagyma, só, bors.
A csorbához: 2 db húsos paprika, (mi egy erős zöldet is belerakunk mostanában!), 2-3 paradicsom, ¼ cikk édes káposzta, 2 sárgarépa, 1 fehér répa, egy maréknyi zöldbab.
Végezetül mutatok pár képet az Anett Panzió elejéről, ami szép, a hátuljáról, ami nem szép, a szobát le se fotóztam, az se volt kényelmes, a WC-deszka rászorult a fenekünkre, szinte guggolva kucorogtunk rajta, az ágy nyikorgott, a lépcső nyikorgott, - az egészben Erzsike főztje volt szuper és a kilátás gyönyörű a teraszról.
A szállás helye a túrázások szempontjából nem volt túl jó helyen, sem a Boga, sem a Pádis egyéb látnivalói szempontjából sem. Ahhoz képest viszont drága, találtunk sokkal jobb szállásokat is!
Íme a panoráma a „hegyre néző szobánkból”: nem mondom, volt hegy, na de ami előtte volt…
Most nézzük a szépet:
A teraszon ültünk minden túra után, ott ettünk, ha lehetett és csak néztük a völgyet (a lazacrózsaszín muskátlikra külön felhívom a figyelmeteket!)
A gombócot azóta többször elkészítettem, csináltam belőle kis lisztbe hempergetett fasírtot, gombócot húslevesbe, tölteléket töltött paprikába, töltött káposztába… Húslevesben volt a legjobb!
A legvégén mutatok képet a Csodavárról:
Balra a Pokol kapuja, ha nagyítóval látjátok a sziklabejárat előtt azt az egy piros pöttyöt, na az egy ember. Mellette az egyik dolina (beszakadt barlang után kialakult völgy), de nem fért el jól egy képre, a szemben látható sziklatű mögött a másik dolina van, amelyiknek a külső bejárata a Pokol kapuja. A harmadik képen jobbra az egyik dolina teteje, az alja már nem fért rá a képre, ott álltam a szikla legszélén, még egy lépés és nem a lábam, hanem a nyakam töröm…
