Ezeket a képeket Villányban készítettem, sógorom egy kis nyeles lábas, egy nagyobb fedő és egy konyharuha segítségével, a sparhelt-jellegű tűzhelyükön kukoricát pattogtat. Az a jó benne, hogy a kukorica igazi – és nincs rajta semmi adalék – amikor itthon a mikroban a bolti zacskós kukoricát elkészítjük, mindig elmerengek, mi minden vegyszer lehet rajtuk, mert a zacskót kinyitva olyan penetráns szag vág orrba, hogy még az elszívót is be szoktam kapcsolni ilyenkor.
Ha fontos lesz számotokra, hogy ne ilyen adalékokkal teli legyen a pattogatott kukoricátok, vegyetek a piacon (hozzatok fel sógornőméktől) igazi pattogatni való kukoricát, és nosza. Nem sima, hanem ez a spéci kukorica kell hozzá!
A munkafázisok:
A pattogatnivaló kukoricát le kell morzsolni.
A morzsolt kukoricát berakja az ember a lábaskába, nem sokat, mert megdagad amikor pattogzik, vagyis egyetlen réteg kell az aljára.
Feltesszük a tűzre (villanytűzhely is lehet vagy gázon a vastag vaslapos elosztó kell hozzá, mert fontos az egyenletes hőmérséklet!).
Rázogatással várjuk, mígnem pattogni kezdenek, akkor még jobban kellett rázni-rázogatni. Mire megtölti a nyeles edényt, addigra abba is marad a pattogás – elkészült a kukorica.
A régi öntöttvas kávépörkölőkben is érdemes sütni, itt nem kell rázogatni, elég, ha keveri az ember
Ezeket a képeket mama 88.születésnapján készítettem – mire itt a hideg november és leírom, hogyan készíthettek ti is odahaza csak úgy egyszerűen, igazi kukoricából vegyszerek hozzáadása nélkül pattogatott kukoricát, Mama már nincs velünk. Ezért is mondom, addig legyünk együtt, örüljünk annak, hogy együtt lehetünk, addig pattogtassunk közösen kukoricát, amíg sorsunk engedi…
