Elismerem: az oldalas zsíros hús, de a zsíros részeket nem kell megennie annak, aki ezt nem szereti, viszont az egyik legfinomabb hús, főként ha klasszul kisütöm. Pont azért, mert egymás mellett van a zsírszövet és az izom, bizonyára átszövik az izmokat a zsírsejtek, ettől ízes maga a hús olyannyira, hogy sütés után a kutyák sorban ülnek a maradékokért.
Édes ezt a húst mindig bő zsírral sütötte s sok fokhagymával. Sok sima (bolti) disznózsírt tett rá indításkor, a vége felé pedig lepirítás előtt leöntötte a keletkezett fokhagymás-és az oldalas ízemlékét őrző zsírt kis üvegekbe – ez számunkra máig az egyik legfinomabb sült zsír.
Édes gyakran készítette, nem véletlen, hogy Tamás most is kérte, adjak neki oldalas zsírt a jóízű újhagymához.
Gyermekkoromban az oldalast (s más húst is) így tartósított Édes, a bödön aljára tette a sült húst, leöntötte a zsírral – aztán a kamrában állt, a téli disznóvágástól nyárig biztosan nem romlott meg így a hús. Amikor kellett, elővette Édes a bödönt, kiszedte a húsdarabokat, átmelegítette a sparhelt sütőjében – és ehettük, olyan volt, mintha frissen sütötte volna!!!
Tamás kifejezetten kérte, tegyek egy kis húst is a zsírba, szereti azzal kenni a kenyeret…
Hozzávalók:
- Oldalas (fejenként 2-3 kétcsontos ízecske)
- sok fokhagyma (1-2 fej belemegy)
- fűszerek: só, bors, köménymag
- egy fej félbevágott hagyma
- egy nagy doboz bolti mangalicazsír
Elkészítése:
- A húst felvágom szeletekre, besózom, borsozom, meghintem őrölt köménnyel.
- A tepsibe tett hússzeleteket bőven megszórom összenyomott fokhagymával (lehet egyben is hagyni!!)
- Mellé teszek egy félbevágott fej hagymát ízesítőnek, leöntöm 1-2 pohárka vízzel, és rákanalazom az egész zsírt.
- Berakom a sütőbe, és 150-160 Co-on jó két órát lefedve sütögetem.
- Kiveszem: a húsdarabokat ideiglenesen valami tálba teszem, a zsír nagyjátt üvegekbe öntöm. (Tudjátok, villát teszek a kis befőttes üvegekbe, el ne pattanjanak a forró zsírtól!)
- A húst a maradék kis zsírra visszateszem fedő nélkül, magasabb hőfokra 10-15 percet megpirulni. Ami lehet, kisül még belőle.
Mindannyian jóízűen esszük, szereti a reteksalátát, a sima krumplit, de kenyérrel is finom ám! S persze a finom sült zsír – Tamás is kap, keresztapátok is belőle, de nekünk is marad!
- - - - - - -
Egy volt házinénim mesélte el, hogy amikor jöttek az oroszok a háborúban, rekviráltak a kamrájukból mindent, amit el tudtak vinni, és volt egy nagyon nagy bödön tele zsírral. Nehéznek találták, csak kivettek belőle s a maradékra az orosz katona rászart, nehogy már megegyék mások, amit hátrahagytak. Édesanyja ott zokogott a bödön felett, mikor már elmentek a katonák. Ez a kis történet nagyon sokáig visszhangzott bennem, az egész „felszabadítási” hivatalos elmélet ellenpontjaként, a háború értelmetlen őrültségeként. A házinénimet egyébként a szülei fiúruhába öltöztették, a mellét csíkokra tépett lepedővel körbetekerve lekötötték, hogy lapos legyen, összekenték arcát, ruháját, hogy mocskos legyen s még így is eldugták a pincében, ha lehet, ne találják meg a felszabadító katonák…
