Tudjátok, a főzelékek nálunk „fehér” és „piros” változatban léteznek, elmesélem, Édes (édesanyám) hogyan készítette leggyakrabban a kelbimbófőzeléket.
Mindig krumplival készítette, és általában csak télen, amikor a fagyok után szedtük a kelbimbót a kertből. Nekünk már nincs ilyen, a sógornőm villányi kertjében fotóztam le nektek, milyen furcsa növény ez a kelbimbó. 80-100 cm-re is megnő, kapitális levelei vannak és a törzsén ott kapaszkodnak ezek a kis gömböcök, amit olyan nehezen esztek. Ezért is rakok belőlük rakott kelbe, rakott krumpliba, karfiolos besameles Dubarry-húsjhoz, mert néhány kis kelbimbó is tele van vitaminnal. Az a növény, ami kibírja a telet, megérdemli, hogy együk!
Hozzávalók:
- fél kilónyi kelbimbó (levágom a végüket)
- valamivel kevesebb krumpli
- egy kevéske kelkáposzta jó, ha van bele, nem gond, ha nincs
- egy fej hagyma
- fűszerek: só ízlés szerint, 1 kk őrölt fekete bors, 1 lapos tk őrölt kömény, 1-2 babér
- petrezselyemzöld, lestyán is jó hozzá, de akár egy evőkanálnyi lestyángyökér is (ez utóbbit a herbaházban szoktam venni, egy zacskó egy évig is kitart, csorbához, kelbimbóhoz használom el)
- 1 ek zsír
- 1 ek liszt, 1-
Elkészítése:
1. Megfuttatom a zsíron az apróra vágott hagymát, üvegesre, ráteszem a krumplikockákat és a kelbimbót, hagyom hevülni.
2. Megszórom a fűszerekkel (sóval, borssal, őrölt köménnyel, beledobok 1-2 babérlevelet) és egy kanálnyi piros paprikával, ezekkel át is forgatom.
Aztán vagy most szórom meg egy nagyon púpos (!) ek liszttel, vagy a vége felé besűrítem tejben elkevervt liszttel. A paprika mellé szeretem a lisztet is átpirítani.
3. Felöntöm vízzel, amennyi ipeg ellepi, nem kell több, mert a végén kell még hely a tejnek, én most kicsit öregebben döbbentem rá, hogy a tejes sűrítést szeretem a legjobban a főzelékeknél.
4. Így főzöm puhára kis tűzön. Forrástól fél óra bőven elég neki!
5. Ha puha a krumpli, jó a kelbimbó is. S ha még nem szórtam liszttel az elején, mert elfeledtem, akkor a gyöngyöző főzeléket besűrítem a tejben simára kevert liszttel. (Ezt hívjuk eresztéknek.) Ha a fűszerekkel együtt liszttel is megszórtam, akkor már nem kell a liszt, csak a tej!
6. Joghurttal habarom még. Édes régen lisztes tejföllel habarta be, de aztán átálltunk kefírre-joghurtra. Így savanykásak lettek a főzelékek s nem eceteztük őket – mert szintén régen, ha valamelyikőtök originál tótosan készítené el, akkor tejföllel habarja és tálalás előtt ecettel savanyítsa a kelbimbófőzeléket. (Érdekes, a krumpli sose volt nevesítve, ahogyan a kelkáposztánál sem, pedig ott is mindig került bele!).
Pár perc forralás után lehúzom a tűzről és belekeverek a főzelékbe egy doboznyi natúr joghurtot. S a legvégén a joghurtban is elkeverek egy kis piros paprikát, így adom még hozzá. Kefír is lehet, tejföl is – Édes a kefírt preferálta, én a joghurtot. A joghurtban van zsiradék, a paprika oldódásához meleg kell és zsír, a gyöngyöző vízben megkapja mindkettőt. Így, hogy a végén még adok hozzá, jobban benne marad a főzelékben a paprika íze.
7. Ha van friss zöldfűszer, akkor azt is (petrezselyemzöld, kapor, lestyán) ilyen forrón, de már nem főzve keverem el a főzelékben.
Lehet a főzeléket bolondítani kis zellerszárral, pirított hagymát szórni a tetejére, én magában szeretem, maximum valami kis szafttal, "szegény ember pörköltjével".
