Apátok nagyon szereti ezt a paradicsomos húst, és ebből is többször tud enni, vagyis nagyon kedveli, és ízletes, de nem arrogáns az íze (tudjátok, ő a túl agresszív ízeket nem bírja... ).
Meséli, gyerekkorában gyakran evett ilyet, nagymamátok és nénikétek egyaránt készítette. Felénk Édes a paradicsomos húst paradicsomos mártásban és kicsit zöldfűszeresen (zeller!!lestyán!!) készítette, szaftosan, némiképp édesítve. Vagyis édes-savanyú volt a mi tót paradicsomos húsunk, egészen más, mint ez.
Eleinte apátok kedvéért készítettem időnként, aztán én is megkedveltem, ti már simán eszitek, a konyhánk részeként.
Hozzávalók:
- karaj vagy comb, fejenként 1-2 szelet hús
- 2-3 ek olaj
- Fűszerek: só, bors, fokhagyma
- egy nagyobb dobozka sűrített paradicsom
Ibi disznóhúsból, malaccombból is készíti ezt a paradicsomos sült húst.
Átforgatja a húszseleteket a forró zsiradékon, sózza, borsozza, felönti kevés folyadékkal (leginkább vízzel) és puhára párolja, majd zsírjára süti. Nem tudom, használ-e hozzá fokhagymát, de pár gerezdet mindig hozzáteszek!
Ekkor jön azon elkészítés mód, amitől Ibi paradicsomos húsa az, ami:
Amikor a hús már serceg, úgy lesült, Ibi vesz egy nagy doboznyi sűrített paradicsomot, és kifejezetten nagy tűznél belekaparja a húsokra az egészet. Az összeugrik, kicsit köpköd (!! Erre vigyázzatok! Jó a kötény hozzá), ámde Ibi jól elkeveri, bevonva ezzel vele a húsdarabokat. Alig lesz szaftja, a nagyja a húsokra ragad. Olyan ízes lesz így a hús, mintha teliraktam volna fűszerekkel…
