Húsvétkor sonkát főzött a Galgamentén, akinek csak futotta rá. A sonka aztán sosem egymaga főddögélt, voltak mellette zöldségek, fűszerek, s kiemelten krumpli majd a végén már tojás is.
Így volt kerek a húsvéti asztal, a sonkalében főtt ízletes tojás, a sonkalében főtt finom krumpliból készített hagymás krumplisaláta és persze maga a sonka.
Aztán a sonkaléből készült még legalább kétféle étel, mondjuk egy savanyúkáposztás s egy lencsés vagy babos, a sonkazsírból meg vagy egy jó pogácsa, vagy egy korhelyleves…
Sonka levében tojás főzése nemcsak húsvétkor
A minap a Bosnyák téri piacon rábeszélt egy parasztgazdának látszó egyén, vegyek a sonkájából. Vettem. Idehaza jobban megnéztük, s biza elég nyersnek találta apátok is, keresztapátok is – megfőztem hát annyi vízben, amennyi jól ellepte, s hogy jobb ízű legyen, raktam mellé mindent, ahogy kell:
- pár szem borsot,
- 1-2 szem borókabogyót
- egy fej vereshagymát, az utolsó színes héját rajta is hagyva
- majd fél fejnyi fokhagymát megpucolva
- 2 levél babért
- ráadásként egy száraz, kemény fehér répát, egy sárgával együtt.
Ahogy végignézitek a hozzávalókat: kvázi abalében főztem meg.
Ahogy a sonka már majdnem puha volt, mellé tettem pár szem krumplit is, végül a tojásokat is beleraktam, s vagy 15 percig jó ízesre és keményre főztem őket.
A lében hagytam kihűlni mindet. nagyon sokoldalú ételt kaptam így!
- A sonkazsír megdermedt a tetején, azt leszedtem, félretettem főzéshez, igen jó ízt ad az ételeknek.
- A tojás fentasztikusan finom így!
- A krumpli is igen jóízű lesz, nagyon finom salátának, pl. tojással és hagymával, ecetes olajban; de finom simán a sonka és a tojás kísérőjeként is, és akkor a kenyér kihagyható, ami azért jó, mert így könnyebb, egészségesebb, kevésbé hizlal, annak ott a sonka amúgy is…
- A lé, amiben főttem, szintén megőrzendő: lencseleves, főzelék, pörkölt, bab, káposzta, korhelyleves… és még sorolhatnám, mi minden sokkal finomabb tőle!!
-
Figyelem, lányok! A levét – ha nem használom el egy héten belül!- le is fagyaszthatom, eláll hónapokig, s mint mondtam, szinte minden csak jobb ízű tőle.
Keresztapátok, amikor megkóstolta a sonkát, amit előző nap „sonkának látszó tárgynak” titulált, azt mondta, „Érdemes volt megfőzni!”, mert nem hitte volna, hogy a tegnapi rossz parasztsonkából ilyen finom étel lesz. Na ja, de nem a sonkától, hanem ettől az ízes főzéstől javul ám!
A sonkalében főtt tojás fényesítése és a fényes tojás aszódi meséje
A főzőléből a tojásokat kivettem, s tiszta konyharuhával fényesre dörgöltem őket. - Felénk ez volt a szokás, máig így teszek. Hát, ahogy dörzsölgettem, had fényesedjenek, no, ekkor jutott eszembe Édes aranyos furfangja a szegény húsvétjainkon.
Tudjátok, ha nem volt pénzünk sonkára, a tojásokat ugyanilyen ízes „kváziabalében” főztük, csak éppen sonka helyett egy füstölt szalonnabőr társaságában.
Amikor kihűlt, kivettük a tojásokat és a szalonnabőrrel fényesre dörgöltük, aztán úgy kínáltuk a locsolókat a tojással, kaláccsal, netán kolbásszal pecsenyével, amink volt, s ravaszul sopánkodva hozzátette Édes:, „sajnos a sonka már elfogyott, sok locsoló járt már erre”, vagy: „Már kora reggel többen jártak erre s úgy látszik ilyen korán még igen éhesek voltak” – mert ugye, az is szégyen, ha elfogy a sonka, de még nagyobb szégyen, ha nincsen…
Kalács bezzeg mindig került, Édes mestere volt a kelteknek: repülős, foszlós font ünnepi kalács volt az asztalon, finom házi rétes, (káromkodva húzott, mert Édes olyankor mindig szidta az őseit és a búzát, a molnárt, stb.), meg valami egyéb, pl. egytojásos. Jól is jártak ezekkel a finomságokkal a locsolók sonka nélkül is. Galgamenti érdekesség: ha volt sonka, azt mindig kaláccsal, tormával ettük.
Eszembe jut Heltainak az átdolgozott Aesopus meséje, a Nap és a Szél vetélkedéséről. Nem szó szerint idézem, de valahogy így szól:
Ment a vándorlegény, fújta a szél a köpenyét, fújta, rángatta, cibálta… de a legény meg csak kapaszkodott bele, nem engedte elfújni.
Ment a vándorlegény, sütött a nap hétágra, törölgette a homlokát a legény, lengette, szellőztette is a köpönyét, de biza nem vette le, hanem betért az útszéli kocsmába és rendelt egy fröccsöt.
Így aztán a Nap és a Szél vetélkedésében a Korcsmáros győzött.
Hát, valahogy így voltunk mi is ravaszdiak. Ha most felnőtt fejjel próbálom visszaidézni gyermekkoromat, az annyira nyitott világ volt, egymást figyelő, hogy bizonyára mindenki, aki locsolni jött, valóban megtisztelésül jött el, s nem az étekért, mert anyagi helyzetünkkel a faluvég teljesen tisztában lehetett. Viszont azt is tudhatta mindenki, Édes milyen isteni repülős, foszlós kelt kalácsot süt húsvétkor…
