Látjátok? Ez a Best Blog Látogatói Vándordíj, alapítottam, valamennyi látogatómnak adom, az örömmel megtalált, felfedezett blogoknak is adom, a világnak adom, mert olyan jó benne vándornak, kíváncsi látogatónak lenni. Megmondta Detre lelkipásztor, az életünk nem cél, hanem út, amin végigmegyünk. Ezen az úton köszöntök mindenkit ezzel a csokornyi virággal. Köszöntöm Erdőkóstolót, akitól kaptam, a gyermekeimet, unokaöcséimet, hugaimat, akiknek írom ezt a blogot, s az erre tévedő szórványos, cseppet sem rendszeres olvasóimat. Ha egyébként van rendszeres, akkor neki duplázom a virágszálakat, akkora csokrot nyújtok át. Meg szempacsit, ölelést, szivárványos aurát. Semmi dolgotok vele az örömön kívül! Én is örülök nektek!
S most nézzük együtt, mi is a BEST BLOG DÍJ lényega: vedd, add4x tovább és dokumentáld. Ez egy kettős osztódással (négyszeresen) szaporodó vándordíj.
Ez a BEST BLOG DÍJ és vannak hozzá írott szabályok.
l, Nevezd meg, kitől kaptad a díjat, természetesen linkelve :)
2. add tovább a best blog díjat 4 olyan blognak, akinek a díjat tovább szeretnéd adni - de csak olyannak adhatod, akinek 200-nál kevesebb rendszeres olvasója van! (Természetesen linkelve)
3. Rövid kommentben írd meg a kiválasztott blogosoknak, hogy gondoltál rájuk (netán miért), s hogy ezt a díjat kapják Tőled! (S add át ezeket a szabályokat.)
A héten abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az Erdőkóstoló blog szerzője a BEST BLOG díjból adott nekem egy kicsit. Andrea átaladta négynek, de kíváncsi és nyitott elméjéhez hasonlatosan a szíve is nagy, és figyelemfelhívásként megemlített olyan blogokat, amiket értékel, s hát, köztük a ezt a blogot is.
Sok szeretettel és elismeréssel: erdokostolo.blogspot.hu/2013/05/koszonet-blogdijert-es-adom-is-tovabb.html
Számomra ebben az igazi ajándék Andrea figyelme. Kedves Andrea! Köszi, hogy picinyt gondoltál rám! Lányok! ha megnézitek az Erdőkóstoló blogot, láthatjátok, lelkében és konyhájában a természet. Tanuljatok tőle !
Ide idézem a kommentes-jellegű levelezésünket.
Visszaírtam: Erdőkóstoló: köszönöm, hogy gondoltál rám! Zavarba hoztál, mert a saját egyszerű konyhámmal, kevés ismeretemmel és békaperspektívámmal igazán nem érdemlem meg. Tényleg úgy érzem, hogy mezei háziasszonyként, tót (palóc) gyermekkori ízeket őrizgetve - én a tengerből csak egy cseppet mutatok fel gyermekeimnek, családomnak, és néhány érdeklődőnek. Ennek ellenére nagyon jólesik figyelmed. Ugye, én "csak" lelki símogatást kaptam, és nincsen kötelezettségem a továbbadásra? ha lenne, még nagyobb zavarban lennék...
Erdőkóstoló Andrea válasza:
..igen "lelki simogatás" és ajánlás részemről másoknak, mert érdeklődéssel olvasom időnként a régi és az új bejegyzéseket is mindig.üdv.
Andrea
S most mesélek magáról a díj feltételeiről és magamról.
1. Említsd meg, kitől kaptad a díjat, természetesen linkelve.
Ha bárki olvassa soraimat, s ha ismer, tudja, a modern műszaki vívmányokkal max. a konyhában barátkozom, na meg muszájból dolgozom velük a munkában. Ha tudnék linkelni, már linkeltem volna. Ha tudnám behívni a recepteket, pl. ha tojásos nokedlit írok, simán behívhatnám a nokedlis alaptészta receptjét, hogy csak az nézze meg, akit az is érdekel. Nem dicsőség – de nem tudom belinkelni.
Megnéztem Erdőkóstoló Andrea oldalát, hogy ti is lássátok, miről van szó, honnan jött, hová tart ez a díj. Idézem itt:
Akitől kaptam, és hálásan köszönöm, és ajánlom is őket, hiszen mindegyiket kedvelem én is:
Ezmegaz blog - http://ezmegaz-krinsz.blogspot.hu/
Kisribizli blogja - http://kisribizli.blogspot.hu/
Szarkafészek, avagy száll a szarka fészkére - http://szarka-feszek.blogspot.hu/
Akinek küldöm:
200-nál kisebb követővel rendelkező kedves blogjaim, és akik mástól nem kaptak mostanában, mert adnám még a Kakukkfű (http://kakukkfu-hortobagyianna.blogspot.hu/) blognak, Ezmegaz blognak (http://ezmegaz-krinsz.blogspot.hu/), akik már kaptak ilyet és többeknek, akik viszont már jóval túlhaladtak a 200 lelkes rajongón, mondjuk a The 3 Foragers (http://the3foragers.blogspot.hu/) Amerikában, de kicsit magyar is, Szeretetrehangoltan blog (http://szeretetrehangoltan.blogspot.hu/), és még sokat sorolhatnék, nézzétek jobb oldalt.
És akinek küldöm sok szeretettel a 4 blog:
Select Food - http://selectfood.blogspot.hu
Naspolyakonyha - http://naspolyakonyha.blogspot.hu/
Gombamánia blog - http://gombaklub.blogspot.hu/
Pásztortűz blog - http://pasztortuz.blogspot.hu/
és négy ráadás, talán nem baj:
Culinaria Ungaria blog Németországban, de nem is kicsit magyar - http://culinariaungaria.blogspot.hu/
Zöldörökség - http://zoldorokseg.blogspot.hu/
Így főz anyátok - http://igyfozanyatok.blog.hu/
Mr. Wilson túlélő blogja Lengyelországban: http://bushcraftwilson.blogspot.hu/, aki nem magyar kicsit sem, de sokat tanulok Tőle.
A díj ajánlás is persze, ha esetleg még nem ismeritek őket, nézzetek be a fenti blogokra, mert JÓK!, Én sokat tanulok alkotóiktól.
További teendők: értesíteni a díjazottakat,.
mert a blogdíj adományozás feltételei megemlíteni kitől kaptam, továbbítani 4 blognak akinek még nincs 200 követője (de lesz), és értesíteni a díjazottakat.
Gratulálok Mindenkinek és köszönet a díjért!
S most elmesélem nektek, hogyan bukkantam az Erdőkóstolóra. A kedvenc fosóka (mirabella, mirabolán) szilva kapcsán írt egy bejegyzést, és valahogy megtalálta a kedvenc levesetek receptjét ezen a blogon, odalikkelte. Valahogy ezt találtam meg, és mert a bejegyzésén valaki kérdezett egy grúz mártásról, a tkemális szószról (tkemlisz szacabeliről) ami szintén ebből a szilvából készül, - amit jól ismerek, mert én rendszeresen készítem nektek tavaszodván, ha sóhajt a fosókaszilva a fánkon, ezért szóltam neki róla. Ez volt az összeköszönésünk.
Egyébként azóta – erős egy éve?!_ készülök neki írni, mert fantasztikus embernek vélem, tele energiával, természetszeretettel, s olyan fokú növényismerettel, ami számomra már nem is cél, csak álom,de valahogy belebonyolódtam a válaszba, aztán nem küldtem el… Most már éppen ideje volna, úgy hiszem. Nagyon nehéz olyan valakivel felvenni a kapcsolatot, akihez képest a magam tudását kicsinykének tartom.
Tudjátok, én leragadtam a gyermekkoromban megismert vagy azóta evett zöldeknél – azokat akarom leírni nektek, ami a hamubasült pogácsa mellett a vándorbatyutokban van: Édestől rám ragadt gyógynövény használatot, gyermekkorban megélt tót babonákat, erdő-mező egyszerű ám célszerű ismeretét. Ha megnézitek, (akár, amit írtam, akár, amit esztek), kedves lányok, gyűjtöm és használjuk a növényeket, s nem sok ember eszik ennyi mindenfélét, gyógyítják gyógynövényekkel, hagyományos módokon, akár babonákkal, mint idehaza nálunk. (Elég, ha azt mesélem ami a legfrissebb, Dorisznak fájt a szeme. Krumplicsepp!!!! KRUMPLICSEPP!! – aztán másnap mondja, nem használt. Nézem, árpa. Hát, szembe kell köpni. NeeeeeeeEEE! Miért? Nem tudom, de mindig használt. Tamás mellettem szilárdan: használt. Mindig. Szóval archaikus gyógymódban akár szembe is köpünk benneteket…)
2. Add tovább a BEST BLOG díjat 4 olyan blognak, akinek a díjat tovább szeretnéd adni - de csak olyannak adhatod, akinek 200-nál kevesebb rendszeres olvasója van! (Természetesen linkelve)
Az elébb már mondtam, én és a számítástechnika korrekt kapcsolatot ápolunk, ő nem bánt, és meg nem sokat zavarom. Tehát a díj azon eleme, ami így szól: „de csak olyannak adhatod, akinek 200-nál kevesebb rendszeres olvasója van!” – az nálam megbukik, már azon megbukik, hogy nem tudok linkelni. Azt meg kéne tudnom, mi és mennyi a „rendszeres olvasó”? Honnan a fenéből tudnám? Miért nem lehet ezt látni? Ha lehet, akkor csak én nem látom. Megnéztem, utána olvastam, informatikailag nem sokat javult az ismeretállományom. Arra viszont rájöttem, nekem valószínűleg nincs ilyen.
Hüpp.
Viszont őszinte ember lévén azt mondtam magamnak: Hé, te miért csinálod ezt a blogot? Azért, hogy rendszeresen olvassanak?! Nem! Azért csinálod, mert a gyermekeidnek át akarsz adni valamit, a családodnak, népes és szeretett unokatestvéreidnek, utolsó családi mohikán Judithkával közösen Ha a lánykád kukoricát akar főzni, még ezt is részletesen elolvashassa. Ha tésztát akar főzni, még ezt is leírod, hogyan tördeled a tésztát – és igazán láthatja, hogy nem szabad beletenni a vízbe, amíg nem forr (és így elsőre nem fogja eláztatni, - Andi, ha olvasod, erre légyszii, te is figyelj majd oda!). stb. Úgy rögzíted a tennivalókat, hogyha Dorisz épp a fagyasztott tökből akar tökfőzeléket készíteni, vagy Édes-féle grízes tésztát, köménymaglevest – akkor a leírás alapján elsőre szuper legyen nemcsak Dorisznak, de még kétbalkezes, kezdő lányoknak is a leírásod!
S igen, én ezért írok ezen a blogon.
Amikor mellrákos lettem, és szembenéztem azzal, meghallhatok, - akkor ébredtem rá arra, hogy a gyermekkoromból hozott kislány, aki bennem van, mennyire magára maradt ebben a világban. Se apám, se anyám, meghaltak a testvéreim, (ebben az volt a szörnyű számomra, hogy azon a tavaszon halt meg Zsuzsa nővérem leukémiában, amikor júniusban diagnosztizálták nálam a mellrákot…), nagybátyám, ángyikám, azok az unokatestvéreim, akikkel tartottuk a kapcsolatot… s meghalt a legjobb barátnőm is a gyermekkoromból. Rájöttem, mindaz a kulináris érték, ami a Galgamente ízeit, Édesanyám, nővérem, Jóska sógorom főzjét magába rejti – ez velem halt volna meg, mert még nem adtam át családomnak.
Ezért kezdtem el írni. Katinka, a te kifejezett kérésed volt, hogy meséljek közben, így aztán mesélek is. Tehát mesélek részletes és jól bevált receptekkel a konyhámból a magam örömére, a ti hasznotokra, Édesék emlékezetére. A galgamenti Aszódról származó, Villányban is gyökeret eresztett, mezei renegát műszaki vagyok, mezei könyvelő, pénzügyes, gazdasági vezető. Két gyermek anyja, sok nyavalyával, betegséggel, balesettel, szuper társsal, rengeteg munkával, sok csavargással ezen az úton. Nektek írok és mesélek, s ha közben másnak is segítek egy-egy bevált, jó étellel, hasznos tanáccsal, nem szegényedünk, csak gazdagodunk általa.
3. Írj rövid kommentben az általad kiválasztott blogosoknak, hogy díjat küldesz nekik.
Bocsássák meg nekem, muszáj kiböknöm: Adják tovább, mert „szamarak maradnak” – ez persze vicc, mi még játszottunk ilyet, ti már nem. (Nagyon friss bennem, hogy mostanság elkezdtem lejegyzetelni gyermekkori játékainkat. Bár ahogy haladok a játékokkal, egyre inkább érzem, hogy az idő nem elmúlt a fejem fölött, hanem mint a JUMANJI végigrobogott…kiröhögtök majd érte.)
A díj továbbküldése jó, mert körbe kell nézni, megállni, töprengeni, meglátni, a blogolásban mennyire nem vagyunk egyedül, s az egymás felé való odafigyelés – ez jó. A figyelem megsokszorozása is jó, csak nem kellene díjnak nevezni, hanem simán odafigyelésnek. Érdeklődésnek. Ezt elmondani is jó.
Ám bármilyen díj értéktelenedik, ha mértani sorozatként növekszik a száma. Nem válhat piramisjáték formává, ti nem így vélitek?
Így ugyanis olyan, mint a pénzmultiplikátor: körbe érheti a földet. Emlékeztek az egyszeri legendára a sakk feltalálójáról? A szegény brahmin azt kérte jutalmul a gazdag rádzsától, hogy adjon neki egy búzaszemet az első sakk-táblára, a másodikra kettőt, a harmadikra négyet, s így tovább, mindig az előző dupláját. A rádzsa azt hitte, ez jelentéktelen kérés, de a kincstárnoka rögvest rájött, nincs annyi búzája a világnak, amennyit a bráhmin kért. Ez ugyanis egy növekvő mértani sorozat, 2-es kvócienssel (q=2): ekkor az elsőn a1=1, azaz egy szem búza lesz, a második sakk kockán a2= a1x2 = 2, kettő szem, a harmadikon a3= a1x22 =4 szem kerül, …és így a hatvannegyedik kockára a64= a1x264= 18.446.744.073.709.551.616 szem gabona, azaz 18 trillió 446 billiárd 744 billió 73 milliárd 709 millió 551 ezer 616 szem szükséges.
Most nézzétek meg, mi van, ha q=4 …Ha egy blogger elindítja, a hatodik körben 1024 emberhez ér el a dicséret. Ezért mondom multiplikátornak.
Jómagam már csak ezért is bajban lettem volna, ha megkapom. Nálam az „olvasd el, küldd tovább, x nap és szerencse ér, de ha nem küldöd el 3/5/7/9/12 helyre, akkor megnézheted magad” email-ek is elakadnak. Nálam elakad az ajándék, mint a pofon a várkapitány fiacskájánál, (ismeritek az erdélyi adomát, Bethlen fejedelem volt a bécsi udvarnál, valamiért kiosztották, szóval kapott egy jelképes pofont. Erdélybe hazaérve hívatta a kapitány, s valamiért letolta. A kapitány hazament, leteremtette az asszonyt. A feleség valami apróságért pofon ütötte a fiacskáját. Az ténfergett az udvaron, s már épp belerúgott volna a kutyába, amikor elgondolkodott, miért is bántaná ezt a szegény jószágot, mi őt annyira szereti… Hát, nála elakadt a pofon.)
Szerencsére megkaptam: Erdőkóstoló Andrea „lelki simogatását”, és nem kellett tovább adnom, de továbbadom mindenkinek..
