Nemes húshoz nemes egyszerűség dukál: csak kömény, kis fokhagyma, szalonna és maga a hús a maga tökéletességében…Vadmalachoz persze nehéz hozzájutni, én se sűrűn eszem, ezért ha elébem jut, nem vacakolok különleges ízekkel, hanem elkészítem imigyen:
Bedörzsölöm őrölt köménnyel, sóval és borssal a húst, aztán megspékelem szalonna és fokhagyma csíkokkal – és megsütöm. Ez a recept vaddisznóhoz is tökéletes!
A fokhagymát megpucolom, gerezdekre szedem, és hosszant felvágom, a végét picinyt hegyesre.
A szalonnát felvágom csíkocskákra, kicsit megfagyasztom, és így könnyebb beledugdosni.
Aztán a hegyes kés lapjával előszúrok, benntartom a pengét, mellette csúsztatom be a szalonnacsíkot, (vagy a sóba belemártott fokhagyma-„dárdahegyet”), ráfogok a tetejére egy ujjammal (ki ne jöjjék nekem, miközben húzom ki a kést), s kihúzom a kést.
Tovább tart leírni, mint csinálni.
Arra törekszem, legyen kiegyensúlyozott a tűzdelés, fedje be a húst, valahogy egy négyzethálóval,
s fokhagyma - szalonna -fokhagyma –szalonna
Szalonna - fokhagyma – szalonna - fokhagyma legyen benne szép elosztással.
Egy nagy jénai üvegtálba teszem (vagy tepsi, de sütőzacskó), adok reá 2-3 ek zsírt és egy pici kis vizet is aláöntök. Lefedve, zártan hagyom párolódni.
A közepe felé teszem mellé a krumplit, had süljön vele, savanyú káposztát, cikkekre vágott kelkáposztát, s azzal együtt sütöm.
A kömény nagyon passzol hozzá – ha van édeskömény odahaza, azt is belekarikázom!
Amikor már vajpuha a hús (vagyis úgy szalad bele a kés, mint a vajba), akkor leveszek róla minden fóliát, fedőt és megpirítom.
A köret is megvan vele, s a savanyú káposztában az a jó, hogy a savanyúság is egyből kompletten kerülhet a tepsiből, tálból a tányérunkra.
Ha sok van belőle (vagy kevesen vagyunk rá) és marad, érdemes kelt gombócot vagy knédlit készíteni a szaftos párolt savanyú képoszta s köményes sült malac mellé –együtt valami frenetikus! Svejk becsönget, ha megérzi az illatát!
S még egy fontos infó: ez a hús hidegen, melegen egyformán jó!
