A szűzpecsenyét felszeletelem, gyengéden kiveregetem, sózom. . Nagyon szeretem ezt a húsfajtát – udvarolni szoktam érte a henteseknek, úgy veszek karajt, hogy rajta legyen – talán ebből a legjobb (de mindenképpen az egyik legjobb!) a hirtelensült, lehet megtölteni, más húst tölteni vele, felvágni „húslappá” és tölteni feltekerve, lehet kis hengerekre vágni, szalonnával körbetekerve ressre sütni, ráolvasztható bármi… nem véletlenül hívják „pecsenyének”!
Elkészítem a pácot:
- borecetbe keverek gránátalmalevet, (ha nincs, almalé is jó, kevés citromlével, esetleg a múltkor már emlegetett török gránátalma szósz – a nar eksisi- egy kanálkányi adagjával savanykásítva),
- pár szem borsot,
- csípős, pelyhes pirospaprikát (ez is török, vagy mozsárban simán összetörök egy szárított villányi paprikát, s akkor magyar – de a törökben azt szeretem, hogy kicsit olajos, és nagyon szép színt ad! ),
- zöldfűszereket teszek bele (borsikafüvet, koriandert, bazsalikomleveleket).
- S jön a lényeg: héjas fokhagymagerezdeket szórok bele. (!!!!!!! Ez azért fontos, mert ha így azt is megpácolom s iutána megsütöm, valami hihetetlen finom és nem is erőteljesen, csak gyengéden fokhagymás íze lesz!)
Ebbe teszem a húst, és fél órai (innentől 2 nap is lehet) várakozás után mehet a sütőbe a páclével és némi zsiradékkal..
30 perces fedett párolás után leveszem a fedelet, és addig sütöm, míg meg nem pirul az egész.
A fokhagyma kipattintható finomság, a hús puha, semmi ecet csak pikáns fűszeres aroma…
