Édesanyám valamikor már ifjúkoromban hagyta abba a rántások nagyját (babnál, paradicsommártásnál sosem!), mert megszerette a kefíres habarást. Az ikladi Műszergyár nagy konyhai kohója sok ismeret gyors átadását tette lehetővé a cserfes asszonyok között, a kefír is onnan jött a konyhánkba. Ott bongyorodott a fehér puha kefírgomba tenyészet a konyhák polcain, oltottuk vele a tejet, enni kellett, mert szaporodott, és osztogatta mindenki szanaszét a Galga völgyében. Én a joghurtosan szeretek habarni, de hébe-hóba nosztalgiázom a kefírrel, s amikor esszük, mindig Édesre gondolok, ott van az ízekben az emlék...
Hozzávalók: egy tök, egy kis fej hagyma, sok kapor, só, bors, egy kefír, egy pohár tej, egy púpos ek liszt
Elkészítése:
- Feldarabolom, meghámozom, megtisztítom és felkockázom a tököt. Pici sóval megszórom, állni hagyom.
- Egy lábasba teszek diónyi libazsírt (finom zsírt).
- Amíg a zsír megolvad s felforrósodik, egy kisebb fej vereshagymát nagyon-nagyon apróra vágok.
- Rádobom a zsírra a hagymát, s ahogy üvegesedik, jönnek a tökdarabkák is. Ilyenkor szeretem egy borssal megszórni, ha előtte besóztam, akkor a sóval óvatos vagyok, a végén még mindig lehet után sózni, de ha elsóztam, maximum töklevest készíthetek belőle. (pl. zöld brokkolival!).
- Pár percig pirítom, kis tűzön lefedve pár percig párolom is saját gőzében.
- Amíg párolódik, előkészítem a kefíres eresztéket: egy doboz kefírt tálkába öntök, egy ek lisztet elkeverek benne, s egy pohárka tejjel felhigítom.
- Ezzel öntöm fel a tökkockákat. Annyi vizet öntök még rá, amennyi ahhoz kell, hogy kellemesen belepje a tököt. Elkeverem, hagyom összeforrni, tudjátok jól, a lisztíz elkerülése végett 1-2 perc forralás kell.
- Jön a kapor bele és húzom is le a tűzről. Tralaaaaa – tálalhatom.
Gyors nagyon. Egyszerű, ahogyan Judithka is emlékezett a minap: „Lukra teszed s berántod” – ez volt az alap tökfőzelék, (megreszeled/legyalulod és ha megpárolódott, berántod, felöntöd, kész is.) – nos ez a felkockázod, behabarod változat.
