Már meséltem erről az ételről, Judithka is leírta, most csak képpel illusztrálom, s részletesebben le is írom,
Jóska tálalta párolt savanyú káposztával a sztapacskát, vagy üres pörköltalapon párolva, vagy lecsókolbásszal – vagy szuperfüstölttel, értek ez alatt pl. főtt füstölt tarját, sonkát, vagy akár csülköt is:
Első lépésként készítek szalonnazsíron egy hagymás pörköltalapot a lecsókolbász segítségével: zsiradékra dobom a hagymát és üvegesre párolom. (1/2 kg savanyú káposztához egy fej hagymát számítok, egy ek olajat vagy egy lapos ek zsírt, lapos kk őrölt piros paprikát, ízlés szerint sót, borsot. Mindehhez ½ kg lisztből készítem a sztrapacskát, 4-5 nagy krumplival, pohárnyi vízzel, sóval és borssal.)
Hozzáadom a kisütni való kolbászkarikákat. Ahogy kisült belőlük a zsír, megszórom piros paprikával.
Elkeverem, kis paradicsomlé, ek paprikakrém jöhet, ha van.
A sógorom ekkor dobta rá a kinyomkodott, összevágott savanyú káposztát, így teszem én is, sózom, borsozom, és saját levével (ha nem volt túl savanyú vagy agyonsózva, ám ha az volt, simán kevéske vizet aláöntve ) puhára párolom.
A káposztát a végén teljesen lepirítom a zsírjára – így keverem bele a sztrapacskát, s már hozom is az asztalhoz. Persze másnap, melegítve is jó, vagy még jobb, ha tepsibe simítom és jól megpirítom!
A nokedli szép fehér, ha kifőzöm, a sztrapacska viszont kicsit szürkés a krumplitól (keményítőtől-e, nem tudom, de sose szép fehér, ha juhtúrót keverek bele, fehér foltos szürke alapon, ha pirított káposztát, feketefoltos, szóval meg lehet különböztetni). Ez itt a képen látható sztrapacska elég nagy szemű, mert a nagy haluskás-lyukacsos, s nem a nokedliszaggatóval készült. (Ha késsel vágom deszkáról, még nagyobb darabok jönnek össze, de úgy is finom!)
Ha nokedlit főzök – ugyanezzel a káposztával éppúgy finom! Csak épp sváb étel…
