Édes úgy főzött, ahogy a macska táncol a forró bádogtetőn: folyton próbálta a legjobb ételeket kihozni szegényes keretünkből.
Így aztán a tyúk sem maradhatott a levesben, több élete is volt:
- az egészből tyúkleves jó sok tésztával (ezért is lehetett a kedvencetek a „tésztikás” leves)
- combjaiból pörkölt vagy rizseshús
- aprólékjából raguleves vagy abból is pipikása (tyúkból rizseshús)
- melléből lehetett pörkölt is, fokhagymás sült hús vagy töltött melle
- mind a combokból, mind a melléből lehetett főtt hús tormamártással vagy paradicsomszósszal
Édes tyúklevesénél már meséltem erről az ételről. A tyúklevesnél a legfontosabb a tyúk maga, mert a boltokban kapható csirkék általában azok a jószágok, melyek a telepeken egy szűk év alatt „kitojták” magukat. Tyúk az, amit pl. a sógornőm, Ibi levág nekem villányban, a kertben a kakas mögötti öregebb, derék aprójószágok, izmosak, ízesek.
A következő lényeges lépés a levágást követően a pucolás (ezt átugrom), s jön a bontás. (Ezt is leírtam! Remélem, elég részletesen korábban).
Az ember felteszi a nagy fazékban a húsdarabokat, és tudnia kell, hogy nem szabad túllihegni a zöldséget, kell bele minden, de minden módjával. Nem lehet sok, mert az zöldségleves, a tyúkhúsleves akkor jó, ha tyúkhúsleves íze van. Répa 1-2, fehér répa is ugyanannyi, egy gerezd fokhagyma, egy paprikacsuma, egy kisebb kemény vereshagyma (szét ne főjjék), esetleg egy kellevél.
A húsleves persze gazdagítható gombával, zöldborsóval, ezek ugyancsak illenek bele, ám mi most kivesszük belőle a feszes, még kemény tyúkmellet és feldolgozom sült húsnak.
kiugrasztott sült tyúkmell készítése a leves után
A levesből kivett (- még feszes és nem túl puha!) húst Édes jól bekente paprikás-sós-borsos fokhagymával. Deszkán összenyomott egy fej fokhagyma gerezdet, paprikázta, sózta és a fűszerekkel egybetörte. (Lacipecsenyésen!) Ezzel a péppel kente be a tyúkmellet. Ne gondoljátok soknak, a leves sok ízt kivett belőle, kell neki a só-bors-paprika-fokhagyma.
Kevés zsiradékkal (gyakran pont a testhájjal) feltette, egy kis levest aláöntött, s kis vízzel pótolgatva, lefedve puhára párolta, aztán kivette a tepsiből rácson jól megpirította.
A rácson pirítás előtt néha megkente tejföllel, attól csak úgy ragyogott a bőre. A sütőben mellé pirított krumpli volt általában a körete.
Ha jósorsom úgy hozza, hogy hozzájutok igazi szemétdombon kapirgálós, kukoricát felcsipkedő öreg tyúkhoz, akkor bizony Újházy Edét követem, és hagyom az öreg húst varázsolni: fantasztikus tyúkhúslevest készítek inkább nektek belőle, s ti pont a mellét szeretitek beleaprítva...
A comb, a szárny pedig nálunk általában pörköltnek készül, nagyon gyakran kis húslevessel és rizzsel pipikásának.
