Már énekeltem nektek a „csicseriborsó, bab, lencse” (cicer, faba, lens) kezdetű régesrégi gyerekdalt, arra utalva, hogy régen ugyancsak ették ezen a tájon is a csicseriborsót. (Talán cicere is volt a neve, tudjátok, a növények közt a cicer nembe tartozik, cicer arietinum a böcsületes neve - de aztán Szent István hozta a talján papokat, Beatrix királynénk hozta a talján szakácsokat, és olaszosan nevezve lett csicseri a cicere.)
Csicseri borsó, bab, lencse,
Fekete szemű menyecske,
Ne menj haza este,
Mert megdöf a kecske,
Pattantyú.
A népdalt csak az erotikus utalások miatt idézem, ez gyermekkoromban fel sem tűnt volna, csak ahogy megöregedtem és tudunk rajta kuncogni: a kecskebakot fallikus jelképnek tartják a kutatók, - a pattantyúról nem is beszélve-, nem véletlenül farsangi ez a játék (valami ovis könyvben „megles a kecske” változatot olvastam, az szerintem a cenzor volt…).
Ezek a száraz hüvelyes termések télen tényleg fontosak voltak a földművesek életében/ A hidegben termelték az energiát, a belső fűtéshez, miközben a kinti terméshiányos természetben nem volt eleség. Szóval anno fontos volt télen a csicseri, de jött a kukorica, a búza, s ahogy a köleskása eltűnt, eltűnt a csicserikása is, pedig az itt a közép-európai konyhánkban leginkább hajazott az arab-zsidó stb. hummuszra. Ha nagyon szittya lennék, feltételezhetném, hogy tőlünk tanulták a vándorlás során a törökök a csicserikása készítését, de szittyaság híján nem zárom ki, hogy mi tanultuk tőlük…
Fontos! Állítólag amikor (tudományos forrás: Egri csillagok) az egri kazamatákban kifeszített dobokon megrezdült a borsó, elárulva, hogy jön a török a föld alól, akkor Bornemissza Gergely ilyen csicserit hallott „dobolni”, mert a dob feszített tetején a gömbforma csicseri könnyen megmozdult.
Ennyi mellébeszélés után elmesélem néhanapi reggelinket, ami abszolúte egyiptomi reggelik utáni koppintás. Apátok ezt nagyon szereti!
Ottani szállodákban mindig van „egyiptomi sarok” – amolyan tradicionális egyiptomi ételek” szakasz, a szálloda helyi vendégei bizony onnan szednek maguknak. Ott a pita, a csicseriborsó főtten, a híres fuul vagy fúl (citromos, borsos, no meg fokhagymás szezámolajos lóbab), az aprószemű paradicsomos főtt bab, a sok aprózott zöldség, a hummusz, a tahinis padlizsánkrém, a kihagyhatatlan (arrafelé taamiyaként is mondott) falafel stb. Szóval minden, ami éppen kell egy tarka, ízes és könnyű reggelihez.
Egy alaptézis következik: Egyiptomi reggelink alapja a csicseriborsó puhára főzve. Létezik a konzerv borsó – én ha lehet kerülöm, hiszen érzékenyek vagytok a tartósítószerre.
Mínusz második lépés: Nálam az egyiptomi reggeli gyakorlatilag két nappal korábban kezdődik: beáztatom egy napra a csicseriborsót jó sok vízben. (Amikor az áztatóvizet néha cserélem, sose kiöntöm, a virágok locsolására használom fel, úgy hiszem, ki tudja, mi minden hasznos anyag oldódik ki belőlük.)
Minusz egyedik lépés: Aztán a reggelit megelőző nap megfőzöm a csicseriborsót. Bő vízbe felteszem, és teljesen puhára főzöm, ehhez egy óra kell legalább. Lehet így leszűrve is tálalni – és lehet egy citromos-olajos pácban is, úgy még hitelesebben egyiptomi lesz a reggelink.
Nulladik lépés: az előkészítés, ezt csinálom a reggeli előtt közvetlenül.
Elkészítem az öntetet: ami nálunk általában olívaolaj, frissen facsart citromlé (a C-vitamin miatt érdemes közvetlenül fogyasztás előtt facsarni, a vitamin aztán exponenciálisan bomlik) fűszerezve borssal, sóval, őrölt római köménnyel. Vagy kirakom az olívát és a citromlevet, ki-ki készítse el magának...
Egyébként fél liternyi nyers csicseriborsóhoz 4-5 ek jó olívaolajat (autentikusabb a szezámmagolaj, de azt nehezebb beszerezni), veszek az öntetbe, feleannyi, tehát 2-3 ek almaecetet, (vagy egy citrom levét frissen belecsavarva). Fűszerek: só, bors és római kömény, egy-egy kávéskanálnyi ehhez a mennyiséghez és mozsárban összetört, pépes fokhagyma 3-4 gerezdecske.
Kikészítem a fűszereket: színes borsokat is, őrölt köményt, kis piros papirkát édeset is, csípőset is (vagy cayanne borsot) – ezek általában ott vannak az egyiptomi szállodák „tradicionális sarkocskáiban” is.
Összevágom a nagy deszkán a sokféle zöldséget, s mindet külön tálkákban teszem a reggeli asztalunkra: apróra vágott petrezselyemzöld, a színes paprikák színenként, paradicsom és a kihagyhatatlan hagyma.
Ha egyiptomi salátá készítenék, akkor ezeket mind összekeverhetném egy tálba, megszórnám zöldfűszerrel (petrezselyemzöld, kapor vagy koriander), s így tálalnámm.
De nem feltétlenül szükséges ezeket összekeverni. Arrafelé is inkább mellé kínálják, és ki-ki maga keveri a saját kis csicseriborsójához.
Hozzávalók: közül ami feltétlenül kell:
- Fél liternyi (egy zacskónyi) szárított csicseriborsó
- 3-4 ek olaj, 2-3 ek jóízű ecet (almaecet, vörösbor ecet stb.), vagy egy citrom leve
- Só, bors, római kömény és pár gerezd fokhagyma
- Zöldfűszer nagyon jó hozzá a végén: zöldpetrezselyem vagy kapor zöldje
- s ami nagyon jót tesz neki: Egy hagyma (fehér vagy sárga, nem a mi makói csípős fajtánk)
További fűszerek, amivel színesíthetjük a tálalást:
zöldbors, fehérbors, szürkebors, cayanne bors, édesnemes őrölt paprika, csípős őrölt paprika, kapormag (ez nagyon egyiptominak tűnik, de a kapormagot pl. befőzésnél szülőfalumban az uborkához, sós uborkához használtuk, szóval nem idegen a magyar konyhától)
Zöldségek aprítva (tényleg nagyon, de nagyon apróra):
- Zöld paprika
- Piros húsos paprika
- Paradicsom
- Uborka
- Cukkini
- Főtt zeller (meglepő, de arrafelé is szeretik)
Tálaláshoz szokás: pita és saláta levél.
Ugyancsak opció, de nagyon jó a piros és a fehér szósz
- Piros: csípős paprikakrém
- A fehér: joghurt némi zöldfűszerrel, fokhagymával, kis olajjal és citrommal elkeverve
FONTOS: ha ehhez a csicseriborsós salátához uborkát keverünk aparóa vágva (félliternyi csicserihez egy uborka elég) akkor = uborkás csicseriborsó saláta.
Ha egy kisebb zellergumót megfőzök (leve megy leveshez!), akkor aprózva és összekeverve zelleres csicseriborsó saláta.
stb.
