Nem mondom, hogy ez Gundel palacsinta, mert ezt igazán csak a Gundel mondhatja el a palacsintáiról, de legjobb szándékom szerint olyasmi. Ez is egyféle diós palacsinta, szinte mindenki ismeri, és csodák csodája, ezt a apátok – a nutellás mellett- szintén szereti!
1. Az én szintegundel palacsintámhoz készítek egy tejszínes-diós-rumos-porcukros keveréket:
- megdarálom a diót, összekeverem annyi porcukorral, hogy csak kellemesen édeskés legyen, de ne túl édes,
- hozzákeverek egy kanálka rumot (a kanál mérete függ a dió mennyiségétől,fontos, hogy ez csak pikánssá tegye, de ne uralkodjon a krémben se a rum, se az alkoholos íz), majd az egészet 1-2 kk-ek tejszínnel lazítom.
- végül ezt a keveréket felforralom, kevergetve leveszem a tűzről, és kész is a főzött dióskrém a palacsinták töltéséhez.
2. Elkészítem a csokiöntetet, egy csokis-rumos mártást (hígabbnak kell lennie, mint a pudingnak!).
- csokoládé pudingporból cukorral, vagy lisztből kakaóval és cukorral hígabb krémet főzök (egy egész adag pudingpor
- Ha folyamatos keverés mellett felforraltam, megbugyogtattam, akkor langyosan összekeverem egy 10-15 dkg, előtte habosra kevert vajjal.
3. Háromszögletűre hajtom a megtöltött palacsintákat, és leöntöm egy csokoládés-rumos mártással. (nem csokipudinggal, mint ahogy azt sok helyütt adják!!)
4. Végül kis tejszínhabbal díszítve tálalom. (Lányok, érdemes igazi felvert tejszínhabot használni, az a flakkonos növényszerű izéhab csak azonnali fogyasztásra jó!)
OP-ART vagyis egy másféle tálalás.
Ehhez a fekete-fehér op-art tálaláshoz a fele palacsintára porcukrot szitálok, a másik felét nyakon öntöm a mártással, és a tejszínhabot kis tálkában teszitek mellé. Ugye, szép? Az ötlet egy régi vendéglős palacsintázásom ajándéka.
