Dalma ezt a sütit először egy régebbi karácsonyi vacsorához (amit batyus jelleggel tartunk, hogy a háziak ne terhelődjenek túl, különben nem szerveznék meg a vacsorát jövőre is!),szóval ahhoz sütötte nekünk. A minap volt nálam Tamás, az unokaöcsém Ginával, a menyasszonyával, - ők is ott voltak a karácsonyi vacsorán- és Gina lelkesen mondta, napokig gondolta, hogy „Üüüüü, de jó lenne abból a Dalma féle diósból enni”, és hogy ott a vacsoránál már a saját kezére ütött jelképesen , nehogy ő egye fel egymaga az egészet”, annyira ízlett neki.
Szóval láthatjátok, igen finom volt, és kifejezetten mutatós, ezért aztán nemcsak kértem belőle, hanem a receptjét is elkértem, Dalma el is küldte, innentől őt idézem.
2010-es Fanny Konyha plusz újságból néztem ki a receptet.
Hozzávalók:
- 20 dkg margarin
- 20 dkg zsírszegény túró
- 5 dkg kristálycukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 30 dkg liszt
- 1 mk reszelt narancshéj
szóráshoz:
- 10 dkg dióbél,
- 10 dkg barna cukor (én simából csináltam),
- 5 dkg kristálycukor
Elkészítés:
A margarint simára keverjük a túróval, a cukorral, a liszttel és a narancshéjjal. Cipóvá formázzuk és fóliába csomagolva kb 30 percre betesszük a mélyhűtőbe.
A szóráshoz a diót ledaráljuk, összekeverjük a cukrokkal és egy tálba szórjuk.
A tésztát 3 részre osztjuk. A munkalapra szórjuk a diós cukros keveréket és lisztként használjuk.
A tésztát kerek lappá nyújtjuk a kinyújtott tésztát megszórjuk a diós keverékkel és 16 tortaszeletet vágunk belőle. A szélesebb felétől fogva feltekerjük.
A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk a kifliket és kb 25 perc alatt készre sütjük.
A másik két cipót is ilyen módunk készítjük el.
Az eredményt láthatjátok a képen! Jó sokáig elállt,(mondjuk egy hétről nyilatkozhatok, mert addigra elfogyott), de nem morzsálódott utána sem.
Dalma írta, hogy a batyus családi karácsonyi (egy év múlva vagyunk most) vacsorára sütne amit akarunk, elég sokféle süteményt készített már, mondjuk meg, mit kérünk belőle.
Szólok erről keresztapátoknak, melyiket válasszuk. Nem tudom jól leírni a válaszát, mert a hangsúlyt is fontos lenne hallanotok, főként Dalmának, az élete filmjének egy pillanataként is érdemes megőrzésre, ahogy Laci vágyakozva, dicsérően, elismerően egyszerre felsóhajtott: „Mindegy!!...”
Aztán a minap itt volt Dorisz, Tamás, Laci, és megint szóba hoztam ezt a sütemény választási lehetőséget. Mondom, én az isteni mini islerre és a túrós pogácsára gondoltam. (Mindkét receptet már leírtuk!)
Tamás: meg arra a káposztásra, az marha jó volt…
Dorisz: Káposztás hasé volt és tényleg jó, az jöhetne. (Pontosítottam: káposztás béles, de tényleg jó lenne,)
Laci (nem szereti a káposztát még Dalma sütijeiben sem): az isler nagyon jó ötlet!
Tamás: meg az a torta se volna rossz, tudjátok, az a zebratorta.
Dorisz: Én már mondtam, feltétlenül az a gesztenyés kifli, ami tavaly is volt, az a gesztenyés!
Én: Meg az almatorta, ami pár éve volt karácsonykor. (Dalma brutálisan finom almás sütije néven fent a recept!)
Amikor ezt a beszélgetést hallgattam, paprt ragadtam, és tényleg igyekeztem megjegyezni, ugyanis rögtön arra gondoltam, ezt leírom, mert annyira jellemző a családunkra is és arra is, hogy Dalma receptjei jó süteményeket őriznek meg számotokra, és persze arra is, hogy a mi kis haspók családunk mennyire értékeli Dalma ezirányú szaktudását.