A magasabb hegyoldalakon, ahol pl. olyan erikák virágzanak, mint a jobb felső képen, bújnak ezek a hangafélék szanaszét – ha például a horvát méhészek odacipelik a méheiket, akkor készül ez a méz.
Maga a méz kicsit másabb, mint a mezei-réti virágméz, sötétebb és aromásabb, de még nem a fenyőméz vagy erdei méz sötétsége jellemzi. Kristályosodó, finom mézecske.
Állaga sűrű, zselészerű, ami a tankönyvek szerint tixotrópiai folyamat eredménye (egyes anyagok kolloid oldatban zselévé alakulnak). Közepes méretű szemcsékbe kristályosodik.
Az előbb említettem már, hogy sötét az alapszíne, de nem egyforma, az alapszíne a borostyán, de egy-egy üvegben rejlő méz színe borostyánszíntől a narancsos setétbarnáig terjed, világosabb vagy sötétebb árnyalatokkal. Kristályosodás előtt inkább borostyánszínű, utána jellemzően sötétebb, nálam egy kis üveg például szinte megfeketedett.
Az íze enyhén édes, inkább érdekesen kesernyés, viszont az illata erős, és emlékeztet az erikavirágok furcsán „fű” illatára. Talán kaszálóillatnak nevezném, (nem a kaszálók verítékére, hanem) a frissen kaszált rét illatára gondolva. Aztán ha nyitva hagyom az üveget, az illat intenzitása nagyon hamar csökken.
A hanga (közönséges csarab, vagyis a Calluna vulgaris, az erikafélék növénye), cserje, még bokornak is alacsony, sok fajuk van, - és részben ez is magyarázza a sokféle színárnyalatot. Magyarországon több helyütt is természetesen tenyészik pl. Vas, Zala, Győr-Sopron megye határ közeli erdeiben, de Pécs környékén is terem bőven. .Virágai lilák vagy rózsaszínűek, július – augusztusban nyílnak. Ezekből a virágokból készített méz a hangaméz. Már az ókorban is becsülték! Az erica szó a görög "ereiké"-ből származik. A görögök a növényt a méhistennőnek, „Aphrodité Erykinának” szentelték.
A természetgyógyászok szerint a húgyutak biogyógyszere, akár női hólyaghurutról, akár férfiprosztata problémákról van szó. Ezért is érdemes forralt borban kínálni apátoknak...
Albániában Elbasantól mentünk a hegyeken át az Ohridi tó felé, ott vettem fekete hangamézet, s a méhek az ilyen helyeken gyűjtögették hozzá a mézet. Amikor fent a hegyoldalban láttam a méhkasok színes négyszögeit, figyeltem, nincs-e kirakva egy szék, asztalka, mert akkor ott igazi, helyben készült mézet lehetett venni! (Utólag csak azt bántam, nem hoztam haza több üveggel, elképesztően zamatos a hangaméz!)
