Márti Szegeden az unokabátyátok felsége, és igen ügyes a konyhában. Fasírtja nagyon finom, és más, mint Édesanyámé, más, mint Ibié, a sógornőmé. Rá is kérdeztem Mártira, ő hogyan csinálja. Erősen zsemlés, borsos fasírt prézliben sütve. Paprika nélküli, nincs köménymag, nincs petrezselyemzöld, sem szalonna.
Nincs igazi receptje, - mondja- , csak úgy „összedobja” a fasírtot. Aztán átgondolta, megcsinálta otthon, és megírta a pontos adagokat:
- 80dkg disznócombot daráltat le a fasírthoz a hentesnél.
- Megpucol és lereszel 3-4 fokhagymagerezdet.
- Összevág apróra egy nagyobb vereshagymát.
- 3 zsemlét vízbe áztat, jól kifacsar.
- Mindezt összerakja, s együtt átdarálja a húst, a fokhagymát, hagymát és a beáztatott zsemlét. Fontos! A darálástól lesz a massza igazán homogén!
- Só, bors kerül bele, egy tojással összefogja a masszát.
- Hagyja együtt a hűtőben pihenni egy-két órát.
- Ezalatt összeérik, finomabb lesz, ráadásul hidegen könnyebben tudja formázni.
- Kicsi golyókat formáz, prézlibe hempergeti, és bő, meleg olajban kisüti őket.
Papírszalvétára teszi.Melegen is, hidegen is jó!
Márti fasírtját Szegeden ettük. A kép, amit csatolok, ott készült, a baloldalin Mama látható rajta Apátokkal, és éppen Márti fasírtját eszik Ilon néni kertjében… A jobb oldali indulás előtt készült. Látjátok, ami a képen van, az már csak a szívünkben, emlékeinkben létezik. Mama nem él márt, a kert sincs meg, Apátok elköltözött tőlem – s mit őriztem meg kézzelfoghatót? Megmaradt számomra Márti fasírtjának receptje. Ha elkészítem, az íze mindig visszavisz ebbe a szép kertbe, s valami fontosat érzek meg a múlékony szeretetből, a törékeny életről… Hát, lányok, valami ilyesmi emlék az, ami miatt fontosnak tartom továbbadni nektek a megőrzött recepteket, ízeket.