Facebook

Blogom:

Életemet meghatározzák a borok és az ízek. Családanyaként szól ez a blog gyermekeimnek és tágabb családomnak, hogy unokáink is ehessenek olyat, amilyet a dédanyjuk főzött és remélem inni fogják azt a bort amit a borászatunk készít...

Ajánlat

linbrunn.JPG

               www.linbrunn.hu

vinoron.JPG

                www.vinoron.hu

 

osszesrecept.hu

Legjobb receptes blogok

Recept számláló:

Már 900 feletti recept az oldalon!

válogass kedvedre>>

Kedves képeim:

Keresés cimke alapján

Címkefelhő

Tagline

2010.06.08. 12:25 mijemaja

Édes köménymagos tojáslevese Dorisznak szóló pontosításokkal

Címkék: leves tojás köménymag édestől aszódról #összes

 „Rántott levesnek” is hívták, és úgy igazából a szegények levese volt akkoriban, mert nagyon kevés kellett hozzá, mégis tápláló volt. Édes gyakran főzte, leginkább tojáslevesként. Én nagyon szerettem magát a levest, de utáltam benne a benne lévő, egész köménymagot. Aztán ahogy öregszem, és egyre kevésbé zavar...

Olvastam róla, hogy betegség, bakteriális fertőzés esetén sokkal jobb, mint bármilyen húsleves, könnyen emészthető, sőt, direkt javítja az emésztést, serkenti a beleinket, kár kihagyni az étrendből.
 
Szóval a tojásleves receptje:
Íme a hozzávalók:
-          köménymag (1-2 ek)
-          1 ek zsír,
-          ½-1 ek liszt
-          Víz és egy fej hagyma
-          vagy hús/zöldségleves
-          só, piros paprika
-          2-3 tojás
 
Elkészítése:
Magas falú fazékban kevés zsiradékra szórta az apróra vágott hagymát és a jó ek egész köménymagot, és  együtt megpattogtatta az egész köménymagszemeket, (4 tányérhoz egy púpos evőkanálnyit).
Fontos! Nem forró zsírba kell tenni, mert az nem pattog, hanem "támad" - köpköd szerte a konyhában!, hanem langyosan/hidegen indítani.
 
Akkor jó, ha jól kipattogzódik, ehhez idő kell, kifehéredjen picit a köménymag, és vigyázni kell vele, mert tényleg pattog! A minap épp Fannit hívtam oda: Hallod, milyen halkan surrognak? ez a kipattogzás. Ha jól kipattogott, akkor a levesben a végén a köméynmag puha, elrágcsálható lesz!!
Ha a hagymát kifeledtétek, most is megszórhatjátok a köménymagot aprózott hagymával, ilyenkor könnyebben szétfő majd a levesben. Ha a hagyma kimarad, a vízhez adható egy egész fej - belefő a levesbe, nem olyan intenzív, de nem is lesz darabos, mint a rosszul aprózott hagyma a dinsztelés után.
A pattogzás közben Édes rátette a lisztet, (ehhez a mennyiséghez kb. 1 evőkanálnyit), elkeverte, és hagyta sötétedni keverés közben, s így hagymás barna rántást csinált.
 
A lábast félrehúzva a tűzről beleszórta az egy lapos evőkanálnyi piros paprikát, - mert ha így csinálja, nem ég meg, vagyis nem barnul és nem is keseredik meg a paprika a rántásban.
Végül ebben a lehúzott s nem is tűzforró állapotban Édes felöntötte hideg(!!!! kifejezetten hideg) vízzel a rántást, elkeverte, aztán hozzáöntötte a teljes vízmennyiséget. Így, a hideg vízzel leöntve feltette forrni. (Szeretek belefőzni egy fej vöröshagymát!!)
4 tányérról beszélünk, kb 1,5 liternyi víz kell hozzá.
 
Amikor felforrt, Édes beleütötte egyesével a tojásokat, (4 személyre legalább 3-at, maximum ötöt), azonmód szét is keverve őket.
 
Ha gyors volt, akkor sok kis tojásfoszlány lett belőle, (mint ezen a kisképen), ha lassú, akkor jó nagy darabok (mint a lap tetején lévő képen). Én a sok kicsit szeretem, Fanni te jó nagy darabokat, meg az egyben hagyott buggyantottakat, főleg, ha a közepén folyós marad a sárgájuk, (ehhez azponnal elzárom a tüzet!), ámde  ki-ki keverje ízlése szerint a megfelelő sebességgel…
Már csak készre kellett sózni, és Édes tálalta is.
 
Összefoglalom a lényeget: nem forró olajba teszem a magocskát, a rántást félrehúzom, utána öntöm fel MELEG rántáshoz HIDEG vizet és azonnal elkeverem- összeforralom, aztán jöhet a többi folyadék.. Nekem ez vált be - ám ha elrontom, és mégis csomós marad - akkor a tojás előtt átszűröm.
 
 
Az én tojáslevesem
 
Édes készítette levesben két dolog zavart, bármennyire is szerettem:
-          nem szerettem az alját, ott volt a sok köménymag,
-          és zavartak a levesben lévő kis hagymadarabkák is.
 
Előlevest készítek:
-          semmiképp nem vízzel öntöm fel, inkább hagymát némi zöldséggel felteszem főzni
-          ezzel a leszűrt lével öntöm fel a köménymagos rántást
-          nem vagyok rest, még a tojás beleütése előtt leszűröm finom lyukú szűrőn a levest, ezzel kimennek a darabkák, és bent marad az ízük,
-          és csak utána forralom fel, s ütöm bele a tojásokat. (Kis családomnak már nem kell kiköpködnie a köménymagocskákat…Nem is tudják, milyen jó dolguk van.)
 
 Nagyon szeretem, ha egyben vannak bele a tojások, ("bevert tojások")  főleg úgy, ha frissen tálalom, és a tojássárga kicsit folyik, ahogy kettévágom a tojást. Ma épp Aszódon voltam Lacival a temetőben, és hazaérve mondtam, sec-pec összedobom a köményes tojáslevest, majd viszek neki belőle.  

Bejövök egy kávéra és megvárom a levest, - mondta. Ő kávézott, én gyorsan megfőztem pár perc alatt a levest, mire megitta a kávét, kész is voltam.

Ó, - nézte közben, hogy csinálom, merőkanálból csúsztattam a tojásokat a levesbe - ez hát a titka a levesben egyben maradt tojásnak?

A levesnek forrnia kell, - magyaráztam neki - mert ha nem, akkor szétfut a tojás, nem áll össze, nem marad egyben.

Ha nagyon forr (zubog), akkor maga a forrás szedi szét a tojást.

S vagy óvatosan csúsztatom bele, vagy (mint most) külön merítőkanálba ütöm bele a tojást, miután szétpattintom, sózom, és úgy merítem bele a levesbe, onnan csúsztatom aztán ki. Ez hát a nagy titok.

Laci rám néz és nagyon komolyan mondja: Ezt feltétlenül bele kell írnod a receptbe. Tessék, beírtam.

Sima köménymag leves
Édes ritkábban, én gyakrabban csinálom. Ekkor kihagyta a tojást, és vagy az üres levest lehet inni egy csészében.
A tótok gyakran savanyították a leveseket: ezt is lehetett kevéske ecettel megsavanyítva enni.
Kis csészében olyan, mint egy pohár lélekerő leves: lehet dédelgetni, szürcsölgetni, melengetni a kezünket…
 
No, ehhez jöhettek a különböző ízesítések, „feltétek”:
A legegyszerűbb a pirított kenyér kocka lett volna, de Édes azt nem szerette, mert babra munka volt. Ha mégis rászánta magát, akkor összecsapta:
-          Nagyobb kockákra vágta az öreg kenyeret, és a sparhelt tetején megpirította (A változat, de sparhelt nélkül nehezen megvalósítható),
-          lábasban, kevés zsiradékon, megsózva pirította (B változat),
-          tepsiben, sütőben, alacsony hőfokon pirította meg szárazon (C változat).
 
Pirított zsemlekocka:
 
 Én viszont szeretem az apró és pirított kockákat, ezért felvállalom a babrázást: felkockázom igen apróra a zsemlét, egy nylonzacskóba olíva olajat és sót vagy fűszersót öntök, beleteszem a kockákat, összerázom, (így igazságosan jut mindre valamicske az olajból és a sóból, ízesítő fűszerekből), és beszórom az egészet egy tepsibe, mehet az előmelegített sütőbe, pár perc és kész is. (D változat).
Ha lusta vagyok: akkor a zsemlekockák egyből a tepsibe mennek, és csak rájuk öntök némi olajat, az se gond.
Maradék pirított kocka felhasználása: tojásba, finom parasztos omlett lesz belőle, zsemlegombócba, tea mellé magában rágcsálni.
 
Bevert tojással
 
Az egész tojásokat óvatosan, kanállal csúsztatom a levesbe, és így egyben maradnak.
Nagyon finomak!
Ezt a levest koriander zölddel is megszórtam…
 
 
Rongyos tésztaféleséggel:
Ha kevés volt a tojás, (ami ugye abban az időben előfordult), akkor egyből híg palacsintatésztát csinált: tojás, víz, liszt, összekeverte, és belekavarta azt a levesbe, amolyan „rongyos tészta” lett belőle.
Ha tojás egy sem volt (és ugye a pirított kocka az babra munka), akkor berakott 1-2 evőkanál grízt – no, azt folytonos keverés mellett, össze ne csomósodjon, és úgy is lehetett enni.
 
Mint minden levest, ezt is lehet hagymával enni:
-          hagyma kocka
-          aprított zöldhagyma, netán snidling (de ez új, felénk akkoriban csak a mezei zöldhagyma termett)
-          a szokásos, barnára pirított hagyma szeletben vagy karikában – na, ez tényleg nagyon passzolt az ízéhez, vagy csak nagyon szerettem a pirított hagymát
 
Ha semmi más nem volt, akkor a tányérban a levest zöldekkel lehetett enni:
A kerti zöldségek (petrezselyem, zeller, vagy bármi) zöldjét összeaprítva,a tányérban lévő, előzőleg szigorúan pici ecettel megsavanyított levesre rászórva, kész, lehetett kanalazni.
 
A legszebb, hogy most már szívesen ennék Édes tojásleveséből, bármennyire is ott van az alján a sok köménymag….
Büszke lennék rá, ha majd én is adhatnék nektek ilyeneket. Azt hiszem, valami ilyesmiért rögzítem most a recepteket – szeretném átadni nektek, „tessék, ilyen kajákon nőttetek fel” – aztán, ha majd akartok főzni, akkor ne csak az emlékeik között kotorásszatok, hanem láthassátok is, hogy csináltam.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://igyfozanyatok.blog.hu/api/trackback/id/tr532065418

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dorisz81 2012.09.17. 20:48:04

Köszönöm szépen a részletes leírást, így már sikerült ! :-) A múltkor -amikor is forró olajba dobtam a köménymagokat- tényleg megtámadtak, én a hűtő mellett gugoltam a fejemet is védve büdösbogár pózban és vártam hogy abbahagyják...tele lett a hajam, a tűzhely környéke és a szekrény is köménymaggal :-)