Az egyszerű diótöltelék
A diótöltelékhez a legegyszerűbben darált diót tejszínnel (ha nincs, akkor tejjel), porcukorral elkeverek. Ez az alaptöltelék.
Ízesítéseim:
- Keverhetek bele gyümölcsöt: meggyet, ananászt, kivit, rumba áztatott mazsolát (magamnak), stb.
- Ízesíthetem rummal, diólikőrrel, egy ek felforralt baracklekvárral is.
- Én nagyon szeretem felfőzni, akkor sokkal selymesebb az íze. Ám ha kézzel felvert tejszínhabbal keverem el - hát az is egy varázslat vele.
- Ha pedig a diót megpirítom, utána töröm össze mozsárban, úgy készül a diótöltelék, az fantasztikus ízeket eredményez!
A diós töltelékkel megkent palacsintákat lehet összesodorni, háromszögletűre is hajtani. Tálaláskor nagyon szép hozzá a csokiöntet és arra a tejszínhab. Csak megjegyzem: ezekkel a töltelékekkel szeretem talán a legjobban a sült almáimat tölteni, s amég a bormártás is illik hozzájuk.
Bormártás a diós palacsintához:
- Kevés vajon és gyenge tűzön az édes tokaji bort addig forralom, amíg be nem sűrűsödik. Ha lusta vagyok sokáig sűrítgetni, akkor kevés étkezési keményítővel elkeverek egy kevés bort, azzal összeforralom – és kész is az egyszerű bormártás, mert ez már így magában is finom.
- Ekkor hozzákeverhetek valami pikáns lekvárt, pl. ribizlit, áfonyát, szedret, és összeforralom. - Igazság szerint a dzsem még jobb, mert az darabos, illetve ha van befőtt otthon, összeaprózva azt is hozzákeverhetjük a bormártáshoz.
- Végül ezt a mártást öntöm a háromszögletűre hajtott diós palacsintára.
A diós töltelék viszont szereti az egy egyszerű bormártáson túl a
- meggymártást,
- szilvarösztit,
- a tállyai borsodót is, stb.
Diós palacsinta almakompóttal:
Fahéjas-mézes citromos almakompótot készítek rövid lével.
A palacsintát megkenem a diós töltelékkel.
Ráhalmozok a kompótból kivett almákból egy keveset, és négyrét hajtom a palacsintát.
Megporcukrozom, és tálalom is.
A többi almakompótot aztán összeturmixolom, körbeöntöm vele ezt a palacsintát, és akkor mind a 10 ujjatokat megnyaljátok utána!
A másik kedvenc almatöltelékem dióval:
Készítek egy kis citromos vizet (vagy citromsósat). Ha citrom, facsarás előtt lereszelem a héját, majd rászórom az almákra a serpenyőben.
Az almák magházát kiszúrom, s rögvest a vízbe rakom őket, még a belsejük is megbarnul, mire felszeletelem őket. Általában félbe vágom, s felkarikázom nagyon vékonyra, talán 1-2 mm vastag szeletekre az almákat.
Közben a szélesszájú serpenyőben egy-két ek kristálycukrot (vagy figyelem: MÉZET! Pl. napraforgót) öntök középre, és jó tűznél hagyom, hogy megolvadjon. Nem szabad kevergetni közben! A karamellizálódó cukor olvad, alul kialakul valami kis folyékony réteg, mint a légpárna a hajóknál, azon suhan a cukor az olvadás felé, szétfolyik valamennyire, és amikor elkezd aranyosodni, akkor megnézem, legyen elől az alma, a dió és a fahéj is. Rádobom diót, picit pörkölődik, de dobom is az almát, fröccs és köp-köp közepette. Az alma elég vizes, a karamellizált cukrot feloldja, nem gond, ha kikristályosodik az almákon, de itt az ideje, erre a forró izére rászórni a fahéjat. Hangos és illatos szöveg kéne ide most, csak úgy árad ilyenkor a konyhámban a fahéj isteni illata...
Icipici citromos vizet öntök alá, épp csak felforralom – kész a diós alma töltelék.
Belelapátolok belőle a palacsinták közepébe kis halomnak, s mehet mellé fagylalt, még egy kis darált dió, kis vaníliás puding, meggyszem, finom minddel.
Diós palacsinta kimagozott meggyszemekkel
Tudjátok, ez a csopaki csárda palacsinta! Már leírtam külön, nézzétek meg. Na jó, röviden: durvára tört dió és kimagozott meggy, összetekerve, porcukorral (luxus: vaníliás porcukorral) megszórva.
Még luxusabb: a dió közé pirított mogyorót, vagy pirított diót szórok, csak pár szemet, de amikor eszitek, csak azt érzitek, nagyon jó, szinte nem is tudni, mitől…