Így főz anyátok

Egyszer régen szegény albérletező pályakezdőként sétáltam a Duna-korzón, (néztem, hogy úszik a dinnyehéj), aztán „egyszer élünk!” felkiáltással beültem a egy étterem teraszára a Vigadó szélén, és rendeltem libatepertőt lilahagymával, ásványvízzel. Hát igen, tudtam élni…

Libahájat lehet kapni hipermarketekben, piacokon egyaránt. Bőröset kell venni, abból több töpörtyű lesz!

A hájat összevágom. Ez az első lépés.

A kockázott hájat egy nagy lábasba teszem. Nagyon kevés vizet, mondjuk fél pohárnyit öntök alá, kis tűzre téve lefedve hagyom, had engedje ki a zsírját. Adok neki egy órát, és olyan lesz, mint a kis képeken látjátok. Zsíros kissé gusztustalan darabkák sercegnek a zsiradékban.. (Nem azért szeretem a libatepertőt, ugye, mert ilyenkor ilyen locsosan néz ki…kivárjuk a végét, akkor már kívánatos ropogós lesz!)

A töpörtyűsütés gyenge pontja nálam, hogy nagyon ropogósan szeretem, de a határ az „odaégett” és a „jó ropogós” között igen vékonyka, ott kell állni felette, köpködhet is, szóval veszélyes üzem.

Ezért találtam ki a tepsis sütést. Szűrőlapáttal kiveszem a féligkész tepertődarabokat, egy jénaiba teszem őket. A sütőben 30-35 perc alatt kisül belőlük a maradék zsír és megpirulnak szépen maguktól pont olyanra, amilyen ropogósnak szeretem…

Már csak lilahagymát kell hozzá karikázni.

Libazsír készítése

Libazsír készítése

Amikor a libatepertőt kiveszem, az edényben maradt zsírt még megnézem, teljesen zsírjára kell sütnöm, nem lehet vizes foltos opálos.

Lehet kapni direkt zsírszűrő kanalat, - olyan, mint egy nagy merőkanál, elől kis csőrrel, így az esetleg bennmaradt  tepertődarabok nem buknak ki, a zsír könnyen kiönthető.

Üvegekbe töltöm. A végefelé, ha nem sütöttem ki rendesen zsírjára, marad egy kis vegyes valami –az utolsó üveg aljára. Az is finom, Dorisz nagyon szereti. Vagy főzésnél elhasználom.

Ez egy fantasztikus tea a mostani időkben: immunrendszerünk erősítésére, a torokfájások elkerülése végett.

Jó sorsom úgy hozta, hogy többször is jártam Görögországban, s mindig szerettem hasznos emléket hozni, olajbogyót, olívaolajat, aszalványokat, teákat. A „görög hegyi tea” sokfelé kapható,(a képeken mutatom, útmentén, forrás mellett, bazárokban, sőt, SPAR-ban...), s egy elég általános kifejezés arra a növényre, amiből éppúgy sokféle van, mint a mályvából, zsályából vagy kakukkfűből is…vagyis tulajdonképpen egy növénycsalád.  A „görög hegyi tea” (vagy csak simán „HEGYI TEA”) ott kapható Albániában, a görög szigeteken,  Montenegróban, Macedóniában és még ki tudja hol, ahol nem is jártunk még…

A tea alapjául szolgáló gyapjas, szürke vagy sárga gyógynövény a szideritisz –de ez a „Sideritis”egy gyógynövény família, Magyarországon a Sideritis montana található egyedül, s igen szép magyar neve van: sármányvirág – a kevésbé szép, de jellemző neve a hegyi (vagy parlagi) vasfű.

A vasfű neve a sebek gyógyítására vonatkozó hatása miatt eredhet, Erdélyben forrasztófűnak mondták a hegyi mentő srácok. Én nem tudok görögül, de azt írják, hogy a görög nyelvben a „sideritis” szó szerinti fordítása: „az, akinek vasfegyvere van”.

Göröghon magas hegyeinek szikláin kis csoportokban tenyészik, és 1200m magasságtól 2000m-ig is ott található. Virágzás előtt szőrös leveleivel nagyon hasonlít a „nyuszifül” nevű virág leveleire!

Nézzünk néhány fajtáját a sokból: Peloponészosz félsziget északi hegyein növő fajtáját Sideritis peloponnesiaca néven, a Tajgetosz hegyein növőket Sideritis clandestina néven szólítják a botanikusok. A háromujjú Chalkidiki-félsziget legtávolabbi ujján, a mindig felhőben pöfékelő Athos-hegy kolostorainál az ún. Sideritis athoa nevű –szerintem csupaszabb, nem igazán bolyhos hegyi növény a görög hegyi tea alapja. Delphoi vagyis Delfi mentén a Sideritis Euboea a növény ottani alfajának a neve. (van olasz, spanyol és ciprusi alfaja is!)

A végére hagytam a –szerintem legismertebb változatot, - τσάι της Εύβοιας ή τσάι απ' το Δέλφι (Sideritis euboea)Krétán ugyanis jellemzően minden fűszercsomaghoz tesznek egy szálat s külön is árulják a krétai hegyi teát, s az ottani növény hivatalos neve Sideritis syriaca.

Felül baloldalt a krétai vasfű, a Sideritis syriaca    jobboldalt vegyesen a görög és az albán vasfű

Alul az albán vasfű az első, az Athos-hegyi középen, jobbszélen az olimposi vasfű

Én viszont jogosan kezdem azzal, hogy a görög hegyi teát már az ókori görögök is itták – mert igaz. Állítólag anno már Hippokrates (Hippokratész) is méltatta előnyeit, s mostanság  egyre több kísérlet igazolja a gyógynövény gyógyhatásait. Stimulálja, javítja az immunrendszert, tisztítja a légutakat, sőt, olyanokat is olvastam már róla, hogy antibakteriális, antioxidáns hatása van, (influenza idején csodaszer, influenzás időkben, időben iszogatva megelőzi a fertőzést!),  javítja az emésztést, olyan szinten, hogy megelőzi a bélgörcsöt, vírusölő, gombaölő...és még finom is a teája, élvezetből is érdemes inni!! Flavonoidokat tartalmaz, akár a zsálya, az ánizs.

Legutóbb Albániában vásároltam több helyütt is (ezt hoztam ajándékba többeknek is, kérdés, értékelték-e), pl. ennél a kedves néninél. A társalgás kétnyelvű volt, ő albánul, én magyarul, sok mutogatással. Vettem tőle oregánót, hegyi (szőrös) kamillát, hegyi teát, stb.

A hegyi tea tea elkészítése forrázással történik.

Az egész ágat össze kell tördelni, kerüljön bele a szárított szár, levél, virág, csészénként kb. egy ek, aztán a felforralt vízzel le kell önteni. A szokottnál tovább kell áztatni – ki-ki próbálja ki, 10-20 perc javasolt, a 10 kevés, a 20 már kesernyés.

Ízesíthető mézzel, citrommal – Görögországban így kínálták, de mi Fannival natúr isszuk! 

Az Albániában vásárolt (szerintem Sideritis clandestina vagy afféle) tea elkészítése:

Dorisz megkérdezte: Nem kérsz mályvateát ajándékba? Én megrökönyödtem: nincs olyan székrekedésem, hogy rászorulnék…Neked mire kellett? Dorisz némi hímezés-hámozás után elmesélte, hogy barátnője ajánlotta, mint szuper fogyasztó teát, hozzátéve, lesz egy kis hasmenése. Hát, pénteken itta, a hétvégét a WC-n töltötte. Odaadta Dalmának a többi teát, aki a hétvégén ivott, s ő a munkahelyén töltötte e munkaidőt a toilette magányában, s ezzel a lendülettel visszaküldte a teát. Kérem?

Tudjátok, hogy a tehenek a réten nem eszik meg a mályvát? Körbelegelik, nincs kedvük görcsölve f*sni, nem véletlenül. Elméláztam azon, hogy a régi gyógyász-füvészgyógyász ismeretek hogy elkallódnak, a tehenek még most is tudják, de egy generáció mögöttem már nem is tudja, mire jó a mályvatea. Székrekedésre, mert serkenti a belek működését, és székletlazító-hashajtó hatásának köszönhetően a szervezetet belülről tisztítja, anyagcsere gyorsító hatásával beindítja a pangó bélműködést, salakot visz ki a szervezetből – ez önmagában nem fogyókúra, hanem tisztítókúra, amire nagyon oda kell figyelni.

S mire épít a mályvateás fogyókúra? Serkenti az egészséges beleket, ezzel gyorsan "kihajtja" az ételt, nem engedi rendesen felszívódni – de a fontos ásványi és egyéb tápanyagok sem szívódhatnak fel! -  vagyis veszélyei vannak, akár az erőltetett ürítésnek...

A mályvatea, mint kúra éppúgy lehet, mint a csalán vagy a fehér fagyöngy. A mályva pucolja az emésztést, salaktalanít, a csalán tisztítja a veseutakat, a fagyöngy szabályozza a vérnyomást.

A bélrendszerünkben annyi élőlény él, mint csillag az égen (Ne menjünk bele: rengeteg), nem szabad elrontani az egyensúlyukat. Az antibiotikumok pont ezt teszik gyógyításuk mellékhatásaként. A túlzott mályvatea ivásnak is lehet ez a mellékhatása…

Az igazi fogyás életmódváltás és mozgás, kevesebb étel nélkül (Karcsit idézve: vér, veríték nélkül) nem megy. Ott van az én Lajosom: jójó-effektusként a 90 kg-ot sokallva több lépésben már az életét veszélyeztető 190kg-hoz is eljutott a sok fogyókúrájával. (Lajostól szereztem talán a legtöbb információt a különféle fogyókúrás módszerekről.)

Mi a mályva? Olyan virágcsalád, ahol ki tudja hány féle faj van (én csak a töredékét ismerem), de ezek hatása is eltérő. Hasonló a hatóanyag, hasonló a gyógyhatás, eltérő a mértéke és vannak eltérő egyéb hatások is.

A mályvák szépek, finomak, egészségesek is – s mindenképp a helyükön kell kezelnünk a teájukat is. Ha azt mondja Dorisz, „mályvatea”, nem mindegy, melyik fajból készült!

                        
Az egyik legkisebb fajtája ott bokrosodik kúszik a vasúti töltéseken, gyepeken: gyermekkorom papsajtmályvája (az ő termése a papsajt!). Malva neglecta a latin neve.

Törpe mályvának is mondják –jogosan, bokáig, lábszárközépig ér (kinek-kinek mérete szerint)., kis kerek a levele, pici a virága és sok munka összeszedni a termését is, kisebb, mint a kisujjam körme…ez a cikkekre hasítható papsajt. (Papsajt a többi mályvaféle termése is, csak nagyobb papsajt! 50Ft-os vagy nagyobb átmérőjű pl. a fehér mályváé.)

KONYHA: Friss levele (tavasztól nyárelőig, s friss tőhajtásairól nyárvégén, ősszel) ehető salátának, virágszirma salátadíszként ehető - kicsit kesernyés – és gyógyhatású mindkettő: székrekedés ellen kiváló a teájuk.

A legtöbb mályvafélének – a közös hatóanyag nyákoldó hatása miatt- van köhögés csillapító hatása is (állítólag a fajta neve „malva” is a „molle” szóból ered, lágyítót jelent latinul).

Nemcsak a nyákra, a bőrre is hatnak: külsőleg bőrbántalmak ellen jók a mályvák (nyugtatnak, csillapítják a viszketést, ezt pl. a varicellánál, a bárányhimlőnél használták felénk: vagy teát főztek a levelekből és azzal borogattak, de áztatott vagy péppé tört levelekkel együtt.

Van a kínai mályva, fodros mályva, arrafelé nagy mennyiségben termesztik és teát készítenek belőle. Hatása cca=papsajt. Latin neve: malva verticellata. Ilyet még nem fotóztam, csak hallottam róla. Ebből lehetnek a filteres kínai teák.

Igazán kemény hatása viszont az erdei mályvának van, aminek a mezei neve a méretéből adódóan: nagy papsajt, s ez biza nagyobb nálam, lehet akár 2 m magas is, tenyérnyi a levele, nagyobb a virága is, jobban is hajt a WC-re. Van neki latin neve is: malva silvestris. Ha azt akarjátok, hogy csikarja a hasatokat, ez az igazi alapanyag rá. Nehéz törni, könnyen megvágja a kezet.

Nem kell az erdőbe menni érte, ezen a képen a Kotori öbölben bukkantam rá – ha megnézitek, Montenegróban, a Kotori-öböl legszűkebb pontján, az ún. „vertigák” egyik oldalán nőtt a parton több bokorral is. Azon a képen (balra), ahol a tengeröböl van a mályva megett, ott  Dél-Európa leghosszabb fjordját, a háttérben Perast városát, templomait és a két mütyürke pontnak látszó szigeteket látni. A Tivati-öböl kettéválik, balra a Risani-öböl, jobbra a Kotori-öböl indul, benyúlnak tovább a hegyek közé. A perastiak a Vertiga névadói, mert ez a szó „láncot” jelent, és a –főként- kalózkodásból élő  perastiak az öböl legszűkebb pontján (270 m ha jól emlékszem) erős vasláncot feszítettek ki, ami védte az idegen hajóktól a város kikötőjét.

Következő mályva, amit ismerek s ami tulajdonképpen hibiszkusz-féle:ő a kerti mályva, latinul: hibiscus syriacus.

Ezt a kerti mályvát kertekben bokorként vagy út mentén sövényként tartották még paraszti portákon is. A szomszéd Erzsike néninek is van, pár házzal feljebb egy egész sövény van belőle.

Az elmúlt pár évben kifagyott pár virágom, hideg teleink voltak, 2012.áprilisában meg egy durva fagy is meglepett, a babérmeggyem is elment: Erzsike néni mályvája túlélte. Nem mondom, egy-két ága kívül elfagyott, de él a töve és több belső ága. A levele ehető: Benji kutyám folyamatosan zabálta őket (kétpofára, tényleg! Szégyelltem magam Erzsike néni előtt, hogy nem tudok úgy elmenni a háza előtt a kutyámmal, hogy az nem ugrik rá a mályvára, s legeli, csak legeli…

Nagyon hasonlít rá a Hibiskus palustris, vagyis a mocsári mályva – kertészeteinkben leginkább ezt kapni. Erről nincs képem, prospektusokban van, olyan, mint a kerti mályva, csak jobban bírja is, szereti is a vizet a leírás szerint.

Mályvarózsa -  Aszódon minden paraszti portán volt előkert a ház előtt, udvar, mellette virágos kert s hátul a konyhakert, a veteményes, de még oda is becsúsztak virágok, pl. a dália, a krizantém. A ház előtt vagy a virágos kertekben a kerítés előtt volt jellemző növény a magas szárú mályvarózsa. Van latin neve, az alcea rosea (korábban Althaea rosea, és ez azért fontos, mert az Althaea=gyógyító latinul, vagyis a neve „gyógyító rózsa” volt), és malva alcea-ként is úgy hiszem, ezt a növényt tisztelhetem.

S a mályvarózsa mályvarokonaihoz hasonlóan gyógyhatású, nyákoldó és bélserkentő a levele is, virága is. Ősszel kiszedett gyökere is!

Többféle színű változata van, a miénk a leggyakrabbi mezei rózsaszín volt, néhány fehér és szép tiszta sárga. S mind szimpla, Édes viszont élt-halt volna egy bordó dupláért, az nem volt a kertünkben, hogy fájdítsa Édes szívét a duplák után. Amikor magba mennek, óriás papsajt a termésük: könnyen ültethető, hát – így csent a virágról valaki kertjéből Édes egyszer dupla magot. Tavasszal kikelt és szimpla lett, visszafajzott. Tőosztással kellett volna szaporítani.

Jó temetői virág volt, végig nyílt felfelé, mint a kardvirág is, vagyis tartós virág volt a sírokon sokáig szép.

A mályva rózsának volt egy „szőrös mályva” nevű változata, amit másutt gyapjas vagy bársonyos mályvának is mondanak. No, ez a híres orvosi ziliz. Fehér (kis rózsaszín cirom van benne általában), bársonyos (szőrös) a lelkem, terjedelmes a termete, jelentős a gyógyhatása. Olyannyira, hogy a nevét is innen kapta: Althaea officinalis. A szöszök miatt gyakorlatilag atkafogó és szösztemető egy rendes parasztudvaron: borzalmasan mocskolódik és porosodik ott, ahol por van, lovas kocsik járnak, kutya-macska vedlik, stb. Rozsdásodik, bolhásodik (ún.földibolhával), vigyázni kell rá. (A képet botanikus kereskedés honlapjáról ölcsönöztem.)

Gyógyhatása viszont megkérdőjelezhetetlen: „Althea” nevét a régi „althein” vagyis gyógyítani szóból kapta, de figyelni kell a hatásaira – elég erősen hashajtó pl.

Mind a sima, mind a szőrös mályvarózsa ehető, zsenge hajtásait, leveleit leszedve salátákhoz keverhetem, teát főzhetek a szirmaiból vagy a gyökeréből.

Egyiptomi mályva

Mályva nálunk

Szedek mályvát, bárhol találok.  Teakeverékekbe teszem a megszárított szirmait. Így a hatásuk enyhén, jótékonyan érvényesül.

Nem szeretem a filteres teákat, szeretem látni, miből készítjük a teát.

A csészényi vizet felforralom, kis hűlés után a szirmokat beleszórom, elkeverem, lefedem és 8-10 percig áztatom. Leszűröm, langyosan, este, étkezés után jóval kell inni. Egyénenként más a hatóidő és erősség: a fenolftaleinnél, a bilagitnál de még a paraffinolajnál is.

Eddigi legfinomabb teakeverékem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Hozzáteszem, túl azon, hogy finom, a hatása is kedvező, mert az emésztésünket serkenti, és szabályozza a galagonya, berkenye, áfonya révén a vérnyomást is. Andin a minap épp ezért segített, amikor nem érezte magát túl jól a vérnyomása miatt. Ám ha komoly gond a vérnyomás, akkor orvos és fagyöngytea-kúra, amit javaslok.

Ehhez a teához egyszerűen nem kell cukor – annyira aromás, finom, hogy könnyedén isszuk (túl könnyedén, hamar elfogy…) Nem mondom, hogy olcsó, de kiadós, ha összevásárlom – illetve részben összegyűjtöm- a hozzávalókat. Az arányok változnak, mikor-miből mennyi van, általában a recipe:

a keverék fele rózsa és hibiszkusz, egy kevés mályvaszirommal* (rózsa és hibiszkusz aránya nagyjából egyforma)

a keverék másik fele a sok piros bogyós gyümölcs, szintén kb. egyenlő arányokban, de ha éppen több a csipkehús benne, mint a berkenye, éppúgy finom!

Kezdem azokkal az összetevőkkel, amiket szinte ajándékként kínál a természet:

- Rózsaszirom, a kis rózsaszín és a bíborvörös tearózsa szirmai, amiket megszárítok a teához

- Mályvarózsa* szárított szirmai (akár a sima mályva, akár ez erdei vagy a mályvarózsa, jók!)  e-szöveg melletti képen igazi vadon nőtt mályvarózsát láthattok!

- Piros bogyósok a kirándulásokból vagy a herbaházakból: kis csipkebogyó, berkenye,   galagonya, kevés setét áfonya szárítva.

(Az alsó képeken balról jobbra: tenyeremben áfonya -ez bolti szárítva-, galagonya és csipkebogyó, melette másféle, húsosabb galagonya pont mályvalevéllel, s a harmadik képen madárberkenye, bár a fekete berkenye finomabb.)

Folytatom azzal, amit vásárolni kell a teához:

az a hibiszkusz. (Herbáriákban vásárolható a szárított berkenye, a galagonya és az áfonya is!). – Persze, akinek van hibiszkusza, annak a hibiszkusz virága is szárítható odahaza. Nekem nincs, a hibiszkuszt a herbáriákban veszem, a lehető legnagyobb kiszerelésben, mert sok teámhoz adom, magában is főzöm, nagyon szeretjük!

*A mályváról a fosató - vagyis erőst hashajtó hatású- mályvatea kapcsán rögvest leírom mindazt, amit tudok: a féleségükről, szedésükről, gyógyhatásukról, olvassátok majd el.

Még egy fontos megjegyzés. A kajamolyok szeretik a szárított rózsaszirmokat.Ez azt jelenti, hoyg zárt edényben kell tartani - szép fémdobozban tároljuk mi is, és van a teának "kihordási ideje", mire fordul az év, meg kell inni! Ha nem teszitek, osztozhattok a molyokkal...

Igéretemhez híven szép lassan összeszedem a fényképeimet és konyhai használatomat a fűszernövényekről. Kezdem a turbolyával. A wikipédia ezt írja:

A turbolya (Anthriscus cerefolium) magyar népies neve: illatos turbolya, olasz saláta, zamatos turbolya, édespetrezselyem - mi ezt az ánizsos zamatos és törékeny ágasbogas fűszernövényt egyszerűen csak turbolyának hívtuk. Tünékeny finomság: kihajt, térdig-combközépig érően ágasra bokrosodik, ekkor ehető, aztán annyi. Iszonyú hamar tetvesedik, teli lesz bogárral, muszáj jól beáztatnom, hogy minden mozgó része kiússzon belőle készítés előtt…

A wikipédia azt is írja, levele a petrezselyem zöldjéhez hasonlít, de én sokkal inkább vékonyka páfrányhoz hasonlítanám, erről is ismerem meg igazán. Virága ernyős, nem túl nagy, talán féltenyérnyi, és sok kis apró fehér virágocskából áll.

Ha páfrányszerű, finom csipkézetű, hengeres törzsű és térd-combmagasságú zöldseket láttok, s ha a levelét elmorzsolva ánizst éreztek, igen nagy a valószínűsége, hogy zamatos turbolyát találtatok.

Nagyon jellegzetes illata van, ahogy elmorzsolom egy hajtását, ánizsos, kesernyés aroma csap meg, s az íze harmóniában van az illatával, ánizsos, kicsit édeskés és kesernyés.

Általában itt-ott szedem, ahol éppen rábukkanok. Gyermekkoromban Aszódon pl. kint a berkekben ha láttam pár kis fából egy akácost, tudhattam, nagy valószínűséggel tavasszal ott hajt alattuk a turbolya. Nemrég a Villány virágosi Szent Imre templom mögött leltem több bokorra, a Budapest, XVI. kerületi Vári cukrászda mellett a járda szélén, a Rákos pataknál, s Villány melletti Kisjakabfalvi erdőben is szoktam találni, stb. Leszedem frissebb ágait és vízbe állítva tárolom, s igyekszem elkészíteni, mert nálunk nem jött be sem lefagyasztva, sem szárítva ízesítőnek. - Ellenben egy pohárnyi vízben 1-2 hétig is friss, még virágot is bont nekem.

Ennivalónak használom, mert a levele, szára, virága is ehető.

Az egyik legjobban bevált receptje:turbolyás  k ö r ö z ö t t,, akár fehér, akár pirospaprikás, mert ha abba aprózva belekeverem, különleges lesz tőle, egyedi de igen jó.

Salátaöntetekbe szintén szuper, a legegyszerűbb citromos olajtól a majonézig – szinte bármelyik öntetbe belekeverhető.

Salátákba is szeretem hozzáadni –néha csak a végén, ne törjem össze, és nem sokat, mert elég intenzív az íze. Éppen ezért kell hozzá valami semleges saláta is, pl. a jó kis régi fejes saláta.

Krémlevesekbe pl. karfiol vagy krumpli- krémlevesbe a legvégén vagy csak tálalás előtt aprítom bele.

A turbolyás krumplilevest így készítem, de sima zöldséges krumplilevesbe, vagy Lajosék villányi galuskás krumplilevesébe is nagyon passzol – próbáljátok ki!!

Ha besamellmártást készítek, és a végén két nagy marék turbolyát belevágok, kis reszelt citromhéjjal, citromlével fűszerezem – turbolyamártást kapok.

Gyümölcskrémlevesekbe is pont az átmeneti íze miatt illik! (A görög aprólevelű bazsalikom vagy az ugyancsak aprólevelű calamint nevű mentás oregáno féle vagy akár a citromfű is nagyon jó az édes szószokhoz!)

Mártások ízesítésére is jó a turbolya  – de ott is csak a legvégén szoktam beletenni.

Töltelékbe zöldfűszerkeverék részeként aprítok turbolyát.

Az elmondott felhasználások mind a saját tapasztalásom. Villány Virágoson, ahogy találtam zamatos turbolyát,  (az alábbi képeken bemutatom nektek, nézzétek, milyen szép ez az alvó pincefalu!), beszélgettem egy ottani öreggel róla. Azt mesélte el, hogy régen a turbolyából főzeléket készítettek.  

„Ne a hatvancentis turbolyát szedjem ehhez, hanem a húszcentiset, az a jó zsenge még, abból kell főzeléket készíteni, mint a sóskából: tejjel, kenyérrel és cukrosan. Ne sajnáljak sósalevelet se beletenni, úgy az igazi!”

– ennyi róla a jegyzetem, de ezt a receptet még nem próbáltam ki, csak felírtam magamnak, szóval a végeredményről nincsen kóstolásom. Majd ha lesz, ti is esztek belőle!

Díszítésnek használom levelét, virágát is.

A levelét akár egy húsleves tetejére vágom közvetlenül a tányérba, akár a frissen elkészült húsokat, gombás ételeket szórom meg vele, finom, de vigyázni kell az ánizzsal, nem mindenki szereti, és a több nem jobb – az már kesernyés is.

Édes csokis mártásokhoz is jó!

Teának használtuk májműködés serkentőnek:

A leveleiből tea készíthető frissen, forrázva, és erre a célra a szárított turbolya is jó. Egy bögrébe 1 ek-nyi vagdalék vagy szárítmány kell. Májra, hurutra javasolták régen, mert azt tartották, a májserkentése miatt tisztítja a vért, méregtelenít, és igaz, ami igaz, tisztíja az epeutat, a veseutakat, javítja az emésztést. A teát forrázva, áztatással (10p) és szűréssel készítem. Klári nővéremnek főzte Édes, hogy serkentse a máját, amikor vizesedni kezdett. A végén nem a turbolya, hanem a tárnicsgyökér teája segített – ez fontos, jegyezzétek meg!!

Kozmetikai szempontból is jó, mert tisztító hatása miatt olajba/citromlébe, tejfölbe, mézbe, tojássárgájába stb. belevágva arcra is lehet kenni.

Jómagam még nem szárítottam turbolyát, a Herbáriákban (legutóbb, ha jól emlékszem, a Herbaházban) vettem, és fűszerként jó használni, a vegyes zöldfűszer részeként pl. húsokhoz. Gyógyító (pl. vértisztító) teakeverékek részeként is találkozhattok vele.