Mentünk kiskutyát nézni és a holnapi pünkösd vasárnapról beszélgettünk, és rájöttem, kezdjük elfeledni, miről is szól ez az ünnep. mesélek most a pünkösdről, az általam megélt régi népszokásokról és arról, miket is ettünk a Galgamentén ilyenkor. Igyekszem majd ételrecepteket is írni még ide.
Pünkösdről
A pünkösd a keresztény egyház alapításának ünnepe, a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amely a kereszténység, a Szentlélek kiáradásának emlékét ünnepli meg.
Érdekes módon zsidó gyökerei vannak, éppúgy, mint a húsvétnak. Húsvétkor a Pészach ünnepére érkezett Jézus tanítványaival Jeruzsálembe, és a Pészach utáni ötvenedik napon ünnepelték a zsidók sinai szövetséget Savout ünnepén, a Tóra adására emlékeztek és hálát adtak az új kenyérért. Az aratás, az első gyümölcsök, a Tízparancsolat adományozásának ünnepén mutatták be az új gabonából készült kovászos kenyeret, és gyümölcsöket ajánlottak fel Izráel istenének. Ez volt a Tízparancsolat ünnepe, melyet Mózes kapott meg az Úrtól, és az égő csipkebokor, az isteni kegyelem kiáramlásának jelképe volt már akkor a szélzúgás és a tűz.
A sineai szövetség ünnepén történt, hogy a Szentlélek leszállt az apostolokra.
Krisztus áldozócsütörtöki mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepelték a Tízparancsolat ünnepét. Hirtelen hatalmas szél támadt, amely bejárta az egész házat, ahol összegyűltek. Majd lángnyelvek jelentek meg, amelyek később szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre: megteltek Szentlélekkel. A „tüzesnyelvű Szentlélek” szimbóluma volt az isteni kegyelem áramlásának. Ezután az apostolok hirdetni kezdték az igét, különféle nyelveken kezdtek el beszélni, ahogy a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. A Jeruzsálemben tartózkodók meglepve tapasztalták, hogy amit az apostolok mondanak, ki-ki a maga nyelvén megérti. (Apostolok cselekedetei)
Ekkor Szent Péter és prédikálni kezdett. Sokan megértették beszédét, és többek azonnal megtértek, belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek. Ez a csoda olyan erőt adott az apostoloknak az elinduláshoz, hogy innentől számítjuk a térítést, elindultak hirdetni Jézus igéit, terjeszteni tanait. Így lett Pünkösd az egyház születésnapja is.
A Pünkösdöt már az ókeresztények, Mária és az apostolok is ünnepelték – akik ezt az ünnepet a Húsvét és a húsvéti idő megkoronázásának tekintették. Ünnepként már a II. században említik ókori keresztény írók, 305-ben pedig püspöki szinódus rendelte el a Szentlélek eljövetelének megünneplését.
A középkorban a Szentlélek eljövetelét megelőző szél zúgását kürtökkel, harsonákkal utánozták. A lángnyelveket égő kócok jelképezték, melyeket a templom padlásáról eresztettek alá a hívek közé. Ezen a képen a római Pantheonban az ünnepélyes pünkösdi szentmisén esik a kupolából a lángokat szimbolizáló vörös rózsasziromeső
Pünkösd a húsvéthoz kötődő pontos napok száma miatt szintén vándorünnep, és neve a görög „pentekosztész” (ötvenedik, πεντηκοστή, pentékoszté),) szóból eredeztethető. Két ünnepnapja május 10-e és június 13-a közé esik, a húsvét ünnepnapjának függvényében: idén 2015.május 24-e pünkösdvasárnap, 25-e pünkösdhétfő.
A bérmálás szentségét hagyományosan pünkösd ünnepétől kezdve szokás kiszolgáltatni a római katolikus egyházban. Sok búcsút is tartottak Pünkösdkor, és szokás volt ekkor bérmálkozni, pl. idén is a máriabesnyői kegytemplomban. A pünkösdi búcsúk leghíresebbje számunkra a romániai Csíksomlyón rendezett búcsú. A XVI. századtól (1567 óta, mert ekkor győzték le a székelyek János Zsigmond seregeit a Hargitánál, és ennek emlékezetére) jártak a hívek a kegyhelyre, hogy Pünkösd napján együtt várják a Szentlélek eljövetelét. Manapság 500-600 ezer zarándok és érdeklődő jön el ide a világból.
Pünkösdi népszokások
Nagyon régi pünkösdi szokás volt a pünkösdi király választás, erről a legszebben tán Jókai írt az Egy magyar nábob c. regényében. Mondták, először újságban, részletekben jelent meg a regény, és a szerkezete is erről olyan egy-egy kerek szakasz, hát így volt ez a pünkösdi ünnep leírása is benne. Amolyan legényvirtus volt, lovas versennyel, tűzugrással, tekézéssel. Aki a legderekabbnak bizonyult, egy évig egy évig "uralkodott", azaz ő parancsolt a többi legénynek, ingyen ihatott – nem a kocsmáros, hanem állítólag a falu kontójára és minden mulatságra hivatalos volt. A XVI. század óta ismert már a mondás: rövid, mint a pünkösdi királyság. Meglepő, hogy ezt a népszokást, és az ezzel járó táncot, játékokat még a 16., sőt, a 17. században is akár zsinati tiltó rendelkezésekkel próbálták megszüntetni. Talán azért, mert régi hagyományai lehettek, hiszen a Pünkösdben a pogány, a római és a keresztény hagyományok keverednek.
A nagy nyári munkák beköszönte előtt kicsit pihenni és ünnepelni kell. Köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért. Pogány ünnep volt az új termés, a termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése. Római hagyomány volt májusban a Florália ünnepe, amikor Flórát, a növények, virágok istennőjét ünnepelték. Talán nem véletlen, hogy a pünkösd ünneplésében ma is fontos szerepet játszanak a virágok, elsősorban a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza, és a zöld ágak, a gyümölcsfák már zöldellő ágai, nyírfaág vagy a bodzaág pl. (A pünkösd idején virágzó bodza gyógynövény, ezt mindenki tudta, s ezidőben szedett virágot szárították, teájával gyógyítottak.)
A pünkösd pl. a népéletben az udvarlás, párválasztás ideje, a tavaszi bálok, az ún. „zöldfarsang” ideje! Ilyenkor enyhültek a szigorú szabályok, a leányok bátran mutatkozhattak választottjukkal. Felénk még gyermekkoromban is élő szokás volt a legénynek virágkosarat küldeni a lány ablaka alá, régebben csak pünkösdi rózsával telerakva, (aztán jött más is), s ha tetszett a lánynak a kosár vagy a legény, bevitte a virágot az első tiszta szobába, s az utcai ablakba tette, vagy felakasztotta úgy a gangon, hogy az utcáról lássék, ott díszít.
Viszont pünkösdi király választás már nem volt szokás még aprópulya koromban sem., de szokásban maradt a pünkösdi királyné választás. A Galgamentén a legkisebb, legszebb, legformásabb kislányt választották meg a kislányok egymás közül, fehérbe öltöztették, körbekísérték a faluban, énekeltek a házaknál, ajándékokért kántáltak:
"Elhozta az Isten piros pünkösd napját, Mink is meghoztuk a királykisasszonykát, Nem anyától lettem, rózsafán termettem, Piros pünkösd napján hajnalban születtem.”
Pünkösdkor díszítették a templomot is, az otthonokat is pünkösdi rózsával. A rózsa a lelket jelképezte, annak tisztaságát, megújulását. Az ablakba zöld ágat, pünkösdi rózsát tettünk, s nyitva hagytuk az első (tiszta) szoba ablakát, bejöhessen hozzánk is a szentlélek. Ha szél volt, ha eső, nem volt szabad szidni.
Ilyenkor nyílt, néha a rózsák is nyíltak már, de inkább úrnapjára hagyták a rózsákat, azokat akkor szedték le az összeset, mert belefonták a körmenet színterén készített lugasok lombjába. Azok fontosak voltak, mert a,mikor megáldotta őket a pap, azokat áldott virágként kapkodták szét a népek, s vitték haza védelemnek.
A szentlélek eljövetelét anno a legendák szerint szélzúgás előzte meg, ezt ilyenkor valami kürtöt fújtak meg, s a tüzes nyelvű szentlélek jelképeként papírból vágott szalagokat raktunk mi a botra, azzal szaladgáltunk, a templomban a pünkösdi rózsa szirmait szórták szét. Nagyon királynői érzés volt rózsaszirmokon lépkedni, csak mondom.
Ha a lavórban a mosdóvízbe pünkösdi rózsaszirmot szórtunk, s úgy mosdottunk, azt mondták, szépek leszünk egész évben. A pünkösdi rózsa gyógynövény ám!
azt csak érdekességként mesélem el, hogy a pünkösdöt követte egy héttel későbbi vasárnapon a Szentháromság ünnepe, ami a pestisjárványok után maradt meg ünnepként, majd a pünkösd utáni második hét csütörtöke szép ünnep: Az Úrnapja. Ekkor nem dolgoztak a népek, zöld ágakból, virágokból, az ezidőtájt bőven virágzó rózsákból sátrakat állítottunk, s a körmenet után lebontottuk, az innen hazavitt ágakat szentelt növényeknek tartották, védelmet adott a háznak, a padláson a főgerendára függesztettük fel. (népi villámvédelmi céllal...:))
Pünkösdi ételekről
Pünkösd jellemzően májusra esik, ez már jóidő, a birkák megellettek, a báránykák nem tejesek már annyira, lehet kiválasztani levágandó birkákat is. A szegény ember ritkán esik húst, az ünnepek azonban húsosak, ilyen nagy ünnep a pünkösd is. Nem a majális (májusfa állítás, szerenád a leánynak, asszonynak), hanem a tüzesnyelvű szentlélek ünnepe. Egyrészt vallási, liturgikus ünnep – templomba elmentek ilyenkor azok is, akik máskor otthon ülnek, másrészt szabadban megélt örömünnep. Itt az ideje az üstben főzésnek, a nagy család összejövésének, a szentlélek áradásának, s ugye az a kertekben, isten arany napsütésében is árad ilyenkor. Pünkösdkor hát igazán húsos, hagyományosan vasárnapi ételeket fogyasztottak.
Olvastam, hogy másutt idei libákat sütöttek ilyenkor. Felénk a liba érték volt, ideit nem vágtak ilyentájt. Vagy errefelé később kotlódott a tojó, de a kislibák épphogy tollasodtak erre az időre. S amikor tollasodik, akkor nem hízik, (mint a kamasz, vagy hosszabbodik, vagy szélesedik, etapban, a liba sem egyszerre hízik is tollúsodik is). 
Maradjunk annyiban, kár lett volna még ekkor levágni, szinte ingyen eszik a réten,később több rajta a hús, ilyenkor még kopasztva sem volt, nincs is még zsírja stb. A liba haszonállat, és ilyenkor levágni nem célszerű.) is és soványkák még, értelmetlen lett volna levágni őket. Ám ha libát ennék: rozét innék mellé!pl. Linbrunn Pinot Noir Roset, ami ebben a pohárban látható.
Ellenben ott a tyúk, amelyik áttelelt, már magához tért, de öregecske, és épp mostanra nagyobbak, vágnivalók a friss jércék, amik hamarosan tojni kezdenek. Az öreg tojót kotlósnak érdemes csak hagyni – szóval lehet vágni tyúkot. Kakast is, ha beérett a fiatalabbja tavalyról.
Pünkösd a tyúkhúsleves, a kakaspörkölt ideje volt! A rántanivaló jércéknél nem gond, hogy kevés a húsa, éppen attól finom, mert zsenge még, és édesanyám csak ezeket rántotta, később nem volt szokás már öregebb tikokat rántani. = Tehát a pünkösd a rántott csirke örömünnepe volt. - S persze a tartalmas húsos levesek ünnepe is – a tyúkhúsleves, kakasleves ugye ünnep az asztalon – de ha arról volt szó, ez a Galgamentén a „becsináltlevesek” ideje is volt: csirkéből készült, és liszttel, galuskával, savanyítva – nagyon finomra készítették mifelénk! Ezt még Vankómé Dudás Juló asszony is megírta.Mellé finom Linbrunn Chardonnayt javaslok – vajon valaki megkóstolja majd, mennyire illik össze a becsinált leves ezzel a száraz fehér borral?
S ha sokan voltak a háznál, akkor volt ideje az üstben készített birkapörköltnek.
Pünkösd a tavaszi ún. "zöldfarsang", a bálok ideje – kezdődik a munka a határban, a földeken, most idő volt szétnézni, kit nézeget majd még a legény, szóval tánc és bál volt akár vasárnap is és hétfőn is. S mi kell a bálhoz? Pünkösdi sütemények.
- Ha a legfontosabb pünkösdi süteményeket nézem, legelsőnek emelem ki a pampuskát, a fánkot, de annak aztán több változata is volt. A szalagos, a csöröge, az ipolysági (elvégre a Galga onnan jött lefelé) stb.
- Aztán vele egyenértékű a rétes, pünkösd nagy „rétesidő” volt, lehetett a gangon nyújtani, göngyölni a tésztát, beüzemeltük a nyári konyhát, sparhelt sütőjében sültek a rétesrudak… ilyenkor a cseresznyés-grízes, s a túrós volt a leggyakoribb, a meggyes, az epres, szóval a friss gyümölcsös.
- A pitéket, lepényeket mondom harmadiknak: cseresznyés lepény, pite volt a leggyakoribb, hiszen érett, fogyasztani kellett.
- ki ne hagyjam a kelt kalácsokat, sok tojással készítve!!
Családunkban evett pünkösdi ételek Galgamentén
Leves:
- hagyományos tyúkhúsleves, vagy jérceleves
- Becsinált leves vagy más tejfölös, savanyú húsleves
- Tárkonyos ragulevesek
Húsok:
- Rántott csirke
- KAKAS paprikás, tyúkpörkölt
- Birkapaprikás májusi pünkösdre
- Bárány bográcsban vagy parázson
Sütemények:
- Pampuska
- Herőce
- Krumplisfánk
- Ipolysági fánk
- soktojásos, édes fonott kalács
- túrós rétes
- túrós, meggyes, cseresznyés pite
- lepények
Pünkösdi birkapörkölt receptje
Akkor volt érdemes készíteni, ha sokan voltak a háznál, - ez máig igaz! - mert a disznóölésnél is használt kinti nagy üst adta az edényt hozzá. Kezdem ott: a birkapörkölt is pörkölt, semmi nagy titkot ne várjatok. Ám ha elkészül a bográcsolóm a kertben, elkészítem nektek és lefotózom ide!!
S rögtön hozzáteszem: Linbrunn Portugieser vagy a Kékfrankos az a bor, amit javaslok mellé. A teltebb, testesebb borok is jók, de a tiszta, egyszerű ízek passzolnak igazán össze: a legjobb asztali borunk és az egyik legjobb pörköltje szép hazánknak! Fontos!! Érdemes olyan borral készíteni a pörköltet, amivel aztán kínáljuk is vendégeinknek! Mindkét bor előnye az, hogy nagyon jók az áraik, és ha főzéskor elhasználok belőle, nagy társaság a vendég, nem mindegy, mennyibe kerül.
Az üst igényelte a szalonnát, azzal kell mindig körbekenni, s ez meg is adja az alaphangulatot. Bográcsos ételeknél szinte nem is érdemes kihagyni az indító szalonnás bedörzsölést!
Ilyenkor érdemes a fiatal állatból készíteni, a boltban ha nézem, az öreg birkahúsa setétebb, a faggyúja sárgább – tudom, nem egyszerű, de ha lehet minél világosabb színű húst minél fehérebb faggyúval érdemes választani.
A birkapörkölthöz alkalmas hús a lapocka, lábszár, nyak, gerinc, oldalas – felsorolhatom a birka részeit, a lényeg, ha lehetséges, minél több részét rakjam bele a bográcsba (lábasba, ha nincs bogrács). Ez a pörkölt annál jobb ugyanis, mennél többféle része kerül bele az állatnak, vagyis ha lehet, legyen a nyaka, szegye, a lapockája, a combja… Felénk azt tartották, főzzük bele az orrától a farkáig, akkor a legjobb a birkapörkölt, de ilyet még sosem ettem, általában a beosztás és az ésszerűség jegyében sosem készült túl sok.
Kihagyhatatlan a csont, ha lehet, minél több csonttal együtt készítem. Különösen kell a bogrács aljára, alulra, nem is ég le, s jobb is az íze, a csontok szeretnek pirulgatni.
A régiek a belsőséget simán belefőzték, attól lett igazán kocsonyás (mája, szíve, nyelve jön szóba), de pl. ha volt feje, a fejhús igen jónak mondták, és ha volt, az került az üst aljára rögvest.
A csontok alapján nehéz mennyiséget saccolnom, de egy kilónyi hús kell négy főre, amit öregebb jószágnál lehet leforrázni, ecettel áztatni, stb. Én mindig leszedem a faggyút és lehártyázom a húst. Ez benne a legtöbb munka.
Az arányok egy kilónyi húshoz: diónyi zsír, kettő nagyobb vöröshagyma, egy-két gerezd fokhagyma, bele vagy a télire eltett lecsóból 3-4 evőkanál, vagy két-két paradicsom, paprika. Egy erős paprika is jó bele. Fűszerek: só, bors, őrölt édes pirospaprika, s csípős is, ha nincsen bele más csípős paprika. Kis kömény kihagyhatatlan, de őrölten, nem egyben.
Szóval ez így pörkölt.
Lehet borral is készíteni, de az ráér a közepén majd még belekerülni. A borról azt tartották, elveszi a birkaízt. Ha ment bele bor, akkor abba be is pácolták a birkahúst, s a pácborral öntözgették fel, mindig keveset, mert úgy mondták, „a birka nem úszik”.
Ami viszont fontos tudni a fűszerezésről: a piros paprikát és fokhagymát mindig két részre osztom, az elején a felével szórom meg a megpirított hagymát, a vége felé adom bele a többit (színesebb és jobb ízű lesz), s a fokhagymával is, az eleje szétfő, sűrít, a végén belenyomott fokhagymától üdébb lesz a pörkölt.
Elkészítése a szokásos. A szalonnás, zsíros alapon hagyma, fokhagyma fonnyasztva, fűszerek bele, elkeverve, paprika is. Jön a csont, az apróra vágott hús, pirítom. A birka vizes, sok levet ereszt, lehet nyugodtan – néha felkeverve, rázogatva pörkölni.
Jöhet a paprika és paradicsom (én ekkor is adok bele paradicsompürét és egy kanálnyi erősmaját (erős pista a boltból, erősmaja ha én készítem a paprikapépet), télen meg persze a már említett néhány kanál lecsót). Majoránna – csak a birkapörkölthöz adom, de ahhoz szerintem kifejezetten érdemes! Vigyázni vele, erős az íze.
A végén már nem kell bele a bor, alkoholos, s tán még savanykás is lesz az íze, az elején sem jó, nehezebben puhul a hús, elvész a bor zamata, nem is érezni a bort, tapasztalatom alapján a közepén az igazi hozzáönteni apródonként.
A cigányok ezt is (akárcsak a kakaspörköltet, harcsapörköltet) túróscsuszával ették, a szokásos köret a haluska, a nagyobb szemű, deszkáról szaggatott nokedli, sztapacska, aprószemű nokedli, sós-köménymagos vízben főtt krumpli, és a csárdagazda körete (brassói szabadon), szalonnazsíron sült hagymás krumpli, s ha ezzel össze rázom a pörköltet…
Pásztorpörkölt
Csitári Gabi, gyermekkori szomszédom, későbbi juhász mesélte, hogy kint a juhászok az akloknál nem pepecseltek ilyesmivel, úgy főzték a birkát pásztorosan, ahogyan Pakson láttam a halászlevet.
Egy réteg birkahús, darabokban, csontosan, egy réteg hagyma, megszórva sóval, borssal, köménnyel, megint és megint, végül felöntik hideg vízzel (úszik a birka, csak mondom). Ha forr a víz, akkor beleszórnak piros paprikát, és hagyják parázson lassan készre főződni.
Ha krumplit tesznek bele a végén, akkor birkagulyás. Mehet bele tészta is, vagy csak tészta, de csak a végén. Laktató, finom egytálétel.
Don Gó nevű kommentelő írta a „rettenetes ízű ámde szépszínű és gyógyító hagymatea” készítésénél, hogy: „Ez jó! :) Ám valóban nem árthat egy akutabb nyombél (gyomor) fekélyes gyulladás gyógyítására szánva, elfogyasztva? Nem sokat ad ki a Google evvel: "Gyomorfekély, hagymatea" (Ezzel jöttem ide.) :-P”
Hozzávalói:
Ez nem narancsméz! Csak narancs csíkocskákkal ízesített, gazdagított akácméz (selyemfűméz, hársméz). Ezt írtam a narancsméz ismertetése alá (idézem). Narancsos méz házilag (karácsonyi gasztroajándékba?!) Ez persze nem az olasz narancsméz, hiszen mezei magyar akácból, ámorból vagy selyemfűmézből készítem: leheletvékonyra szelt narancshéjakat keverek bele: több napig –cserélgetve a vizet!- beáztatom, cukorszirupban átfőzöm, megszárítom, cukormentes, de tartósított (szinte kandírozott) narancshéjat. Adok neki időt, 1-2 hét elég is ahhoz, hogy a méz tényleg finom narancsos legyen. Teába isteni!! – Szép üvegcsében készítve látványos, mutatós darab annak, aki értékeli a szépet és a finomat. 
4. Ha száraz,már a narancs héja (de nem száradt ki pergamenre) – akkor beleszórom a kis üvegbe és felöntöm a mézzel. utána rögvest ehető, minden nap jobb. egy hét után már narancsos a méz íze. Pikáns, különleges.