No, ez az étel egyrészt azért villányi, mert ott ettük az Oportó Étteremben, (bár ahogy megkérdeztem, ez az étterem specialitása, nem Villányé), másrészt azért, mert villányi borral készítettem.
Miután a szakácshoz nem volt szerencsém, (bár szerencsém volt a főztjéhez), amit leírok, az csak egy utánérzés, ahogyan én megpróbáltam elkészíteni, s idehaza tovább adni az ott evett finomságot.
Veszem a szűzpecsenyét, és hosszú csíkokra felvágom. Ezek a „szőlővenyigék”.
A „szőlővenyige” szűzpecsenye csíkokat fűszerezem:
- kevés liszt
- összenyomott fokhagyma
- só, bors, paprika
- olaj – és ezeket összekeverem, a húscsíkokat beleforgatom, és úgy gondolom, érdemes pácolnom egy napot is ebben a fűszeres olajban.
A „szőlővenyigékből” rőzsekötegeket” úgy kapok, hogy pár vékonyka szűzpecsenye darabot beletekernem bacon szalonnába.
- sütés előtt beletekerem
- vagy átsütöm a csíkokat, és kicsit langyosra hűtve tekerem a szalonnacsíkokba. (Én ez utóbbi változatot perferáltam.)
Jénaiba teszem a rőzsekötegeket, kevés 2008-as portugeisert (no meg a pácolajat) aláöntve puhára párolom, majd a szalonnát rajta ropogósra pirítom.
Így, frissen jó.
Az Oportóban a zöldségágy: paradicsom, répa, cukkini karikák, kaliforniai paprika darabkák és salátacsíkok voltak.
Én ezeket a szűzpecsenye pecsenyelevében szeretem átsütni a serpenyőben, de mivel apátok a pirított zöldséget nekem adja, ezért a kedvéért a jénai mellé héjában megsütöttem mellé pár szem krumplit. Ha nem krumplit, akkor egy kis rizst érdemes mellé adni.