

Kezdjük ott, hogy családon belül „Tamás tojásrántottája” éteri fogalom, a közönséges tojásrántották égi mása.
Tamás ötéves sem volt, amikor azt láttam náluk, hogy odamegy a tűzhelyhez, bekapcsolja a gázégőt, meggyújtja a lángot, előveszi a serpenyőt, olajat önt bele, felteszi melegedni, ügyesen felüti a tojásokat, beleönti a serpenyőbe, és elkészíti magának a tükörtojásokat.
Én áhítatosan lestem, pici gyerek, pici kézzel, magabiztosan főz magának – s aztán ügyesen, szépen megterített magának, késsel-villával nekiállt falatozni.
Hát, azóta készíti a tojásételeket (is), fantasztikusan, jó ízzel, szívvel főz, tisztára mint Jóskasógor.
A képek nem egy, hanem több tojásrántotta készítésekor készültek, talán visszaadnak valamit az egész hangulatából is, nemcsak a száraz receptet írom le.
A tojásokat összeszámolja Tamás, hányan vagyunk, ki hány tojásra van hitelesítve. Tálba üti fel őket, sózza.

Előkészíti a hagymát, szeret zöldet is belevágni, ha van idehaza.
A hagymát pirítja meg először, de ha teheti, szeret előtte még „megágyaz” egy kis szalonnazsírral.
Ilyenkor kérdezi: „lehetek pofátlan? – mert a Gyula szalonnájából kér…
Felvágja, kisüti, és a végén a tojás mellé kínálja a sült szalonnát.
A zsírra dobja a hagymát, kevergeti, párolja.
Amikor szép aranyszínű, akkor veszi elő a tojásos tálat, és beleönti az egészet a

lábasba.
Nem nagyon keveri, darabosra hagyja és szereti, ha a sárgája és a fehérje nem teljesen homogén.
(Azért keveri, nem tükörtojást készít…)
Ahogy eléggé megkeményedett – átmenet a lágy és a túl kemény között- leveszi a tűzről.
Az asztalnál borsot, paprikát tesz mellé, savanyút,

hagymát, a kisült szalonnát, kenyeret…
Dőzs.
A képen Gina mellett áll. s az asztalon a reggeli: Tamás hagymás tojása...