Nem hittem volna, hogy ilyen finom lesz a kovászolt szilva! Savanyú, ecetes szilvát ismertük, de kovászost kíváncsiságból készítettem, és apátoknak (meg nekem) bejött. A leve – csupa probiotikum!- olyan finom, jobb, mint az uborkáé.
Elkészítése egyszerű:A kaprot szétosztom: legyen az üveg aljára, majd a tetejére is, és pár ágat közben is beadom a szilvák közé
A megmosott szilvát berakom az üvegbe, megpucolt fokhagymagerezdeket szórok közé. A legjobb a zöld szilvából – a kicsit is rózsaszín szilva túl hamar tönkre megy. (Apátok még megeszi, de nekem már nem ízlik.)
Felforralok kellemesen sósra ízesített vizet pár szem bors, borókabogyó, szegfűbors és koriander társaságában (néha mustármagot is teszek hozzá, olykor kisebb hagymákat is)
Zöld szőlőt, tormaágacskát, meggylevelet teszek a tetejére.
Gézlapokkal lefedem, ráteszem a kenyérhéjat.
A langyos sós vizet ráöntöm a szilvára.
Lefedem egy nem tökéletesen záródó tányérkával, és napra teszem, kicsit tovább, mint az uborkát (annak napos időben két nap is elég, ennek akkor 4 kell.
Ha kész, kiveszem az ehető dolgokat belőle, zárható edényekbe/üvegekbe teszem, ráöntöm a leszűrt levet, és hűtőben tartom, több hétig eláll, és csak egyre jobb lesz!
Íme, a meggylevél, a borika, egy kis calamint, sok kapor, erdélyi kősó, rozskenyér a kovászoláshoz.
Szilvát csak május végén-június elején tudok kovászolni, mert az éppen még zöld, de még zöld szilva kell hozzá. A minap - október végén- látom, apátok kovászos szilvát eszik az ételhez. Hát ezt honnan vetted? - kérdeztem. Kiderült, a hűtő legfelső polcának mélyéről varázsolta egy kis műanyag edénykét, amiben volt. Hát igen, odáig nem érek fel, amit nem látok, az nincs, így maradhatott meg.
Azért fotóztam le, mert már tavaly is jártam hasonképp, a mirabolán (fosóka) szilva kompótra hónapok múltán bukkantam - és abszolút ehető volt még! Tehát információ a kovászolt szilva eltarthatóságára, élvezeti értékét megtartva, roppanós még 5 hónap múltán is a hűtőben!!!!!
És most arról is essék szó, hogy mikor jó a szilvát kovászolni. Sim Veronika kedvéért (is).
Az én fám piros fosóka, de van fehér fajta is. Elég aprószemű fajta, de amíg nem lesz szép kerek, húsos és nem kezd érni, nem alkalmas a kovászolásra. A hétvégén kimentem a kertbe, szerettem volna Veronikának lefotózni, milyen a kovászolásra biztosan még nem alkalmas szilva, mert az érésidő végén már alig van rajta pár szem, így nem tudok kovászolásra már nem alkalmas szilvát fotózni.
A most (2015.július elején) leszedett szilvákat csoportosítottam.
- A sötétpiros az érett, szilvalekvárnak való állapotban, ez már igen édes, puha.
- A világospiros a befőttnek, kompótnak való, ehető is. (Ilyenkor már nem kovászolom. Ekkor túl édes már a szilva, nem áll el elég sokáig, s nem lesz olyan jó roppanós a húsa. Mint a paradicsom. Ha nagyon zöld, fanyar lesz kovászolva (ecetesen, sósan is), ha már piroslik, akkor nem jó kovászolni, nem áll el rendesen.)
- A zöldesfehér, enyhe rózsaszínnel alkalmas tapasztalatom szerint kovászolásra. A piros fajtánál amikor az eredetileg zöld szilvácska átmegy fehérbe, de épp csak rózsaszín, addigra elég húsos a gyümölcs, de már nem savanyú, (próbálom jól meghatározni: már ehető, nem is szájösszeragasztóan savanyú, még nem édes, de már roppanhatóan leehető a magról).
- Az éretlen zöld nem alkalmas erre, mert savanyú lenne. később kovászolnám, és túl édes már a szilva, akkor nem áll el elég sokáig, s nem lesz olyan jó roppanós a húsa. Mint a paradicsom. Ha nagyon zöld, fanyar lesz kovászolva (ecetesen, sósan is), ha már piroslik, akkor nem jó kovászolni, nem áll el rendesen.
Sajna nem tudok érési időt mondani, mert tavaly pl. júniusban már leérett ez a szilva, idén részben elfagyott, részben valamiért most érett be nemrég. Mindíg mondom: Kóstolni érdemes! kovászolás előtt az uborkát, nehogy keserű legyen (mindet végignyalom, tényleg, egy keserű az egész üveget elrontja, tapasztaltam), a jelek szerint a szilvát is, ne legyen savanyú.
A közelben van fehér fosóka is, oda is elsétáltam, hogy fotózom - sajna itt sem volt már olyan zöld szilva, ami nem jó. Amit szedtem, itt mutatom ezen a képen:
- rózsaszín az érett fehér szilva.
- A sárgásfehér már finom és ehető, kovászolható, ha még jó kemény, ruganyos. (A jobb oldali képen a sárgásfehérek közötti különbség jobban látható: van öt db túlérett, és jobbra kettő darab, ami kovászolható volna.
- A zöldesfehér is kovászolható.
- Sajna most nem tudok éppen olyan zöldet mutatni, ami nem alkalmas kovászolásra, már nincs a fácskán.
