Villányban szüretkor sógornőm főzött és gyakran csirkegulyás volt a menü. Gondolom azért gulyás, mert az elég gyors, egyszerű, tápláló és finom egytálétel – hogy miért csirke? Tény, más villányitól is hallottam, hogy tyúkból-kakasból-csirkéből készítenek szüretre gulyást.
Hozzávalók:
-egész csirke
-2-3 hagyma
-2-3 gerezd fokhagyma
-1-2 paradicsom
-egy kis paprika, lehet erős is
-répa és fehér répa
-só, törött bors, kömény, rozmaring
-1 lapos ek zsír
-1-
Elkészítése:
1. Ibi feldarabolta a megtisztított csirkét, (alsó comb, felső comb, szárny ketté, mell felkockázva (mellcsont és farhát is belemegy a gulyásba, de a végén kiveszem, az megy a kutyavacsorába…). Összeaprította a hagymát, megpucolta és felkarikázta a répát és a fehér répát is.
2. Kevés zsíron megfonnyasztotta az aprózott hagymát. Megpaprikázta, rádobta a csirkedarabokat, jól átforgatta, fűszerezte sóval, borssal, (én hozzáadok köményt és egy kis rozmaringot is, felkockázott paradicsomot, s vagy nagyon aprózott, vagy egyben hagyott zöldpaprikát is).
3. Jött egy kis fokhagyma, leveszöldség felaprítva és Ibi forró vízzel öntötte fel leves sűrűségűre. (Én itt hozzáadok jóféle villányi vörösbort, elvégre szüreti csikegulyást készítek, és a többit vízzel pótolom.)
4. Aztán vagy krumplit tett a gulyásba, vagy galuskát szaggatott bele. A krumplit négyfelé vágta hosszában, s ha galuskát készített, azt nagy méretűre szaggatta.
5. Végül Ibi az egészet puhára párolta.
Régen gyakorta kalákában ment a családi szüret Villányban (ki-ki számolta, kinek hány napot dolgozott, és visszavárt ugyanannyit a szüret idejére), és a házaknál jellemző a majorság: szárnyasok, csirkék.
Tetszik-nem tetszik, a csirke háznál volt és olcsóbb, mint más húsféle odahaza, vagyis érdemes volt azzal készíteni a szüreti ételt.
Szüretre azonban már nem volt rántanivaló csirke, csak pörköltnek, gulyásnak való, talán ez magyarázata annak, hogy ennyire jellemzően csirkegulyást készítettek szüretkor.
Amikor a kis ház mögötti kertben leszüreteltünk, a kertben terített meg Ibi, és ott volt az ebéd: a csirkegulyás és a sütemény, közben szóda és vörösbor.
A felső baloldali kép egy régi családi szüret után készült,- akkor is ilyen szüreti csirkegyulyás volt a menü, (abban a nagy fehér tálban), a sütemény pl. a Hungária szelet, amelynek Ibi-féle receptjét már le is írtam nektek!
A képen bal oldalt csíkosban Zsuzsa és mellette Jóskasógor ülnek, szemben az asztalfőn zágoni András bácsi Aradról (életem eddigi egyetlen olyan pasasa, akiről bizton tudom, hogy Ceaucescu idején műtárgyak kereskedésével és lányok futtatásával (!) foglalkozott főállásban...), Paula mama van a jobb szélen, s mellette a fehérhajú az ő sógornője...
Jerica néni is ott volt valahol, ő büszke volt már akkor is, - a nyolcvanas években- hogy ő nem egyszer, hanem többször is szüretel, mert nagygazda.
Jerica néni úgy főzött, hogy a munkásai még másoknál is emlegették a főztjét, mondogatták, hogy Jerica „cifrázta”. Ő ügyelt rá, hogy minden egyes szüretre mást főzzön, Mama akkortájt járt vissza szüretelni, ezért az ő emlékeu szerint írom le, Jerica jellemzően:
- húslevest töltött káposztával,
- ezt a szüreti paprikást vagy csirkegulyást
- szüreti pörköltet disznóból (fehér borral „szüretesítve”!!!) nokedlivel
- ragulevest
- fasírtot krumplival főzött a szüretelőknek.
Odahaza Édes is készített – általa „hosszúleves csirkepörköltnek” nevezett ételt: az hasonlít erre, a csirkepörkölthöz adott kevés répát és sok krumplit, bő lével eresztette fel, egybefőzte az egészet, majd amikor szinte kész volt, csipetkét főzött bele.
Vörös bort viszont nem tett bele.
Én megcsinálom úgy, mint Ibi, és csipetkét főzök bele – ti pedig választhattok, és olyat készítetek, mihez csak kedvetek lesz…
