Tinka indiai nyitottsága vezetett el a kókusztej alkalmazásához, és az egyik legjobb ízű eredményem a tejbegríz kókusztejjel.
Az elkészítésekor keményebb tejbegrízt készítek – ha lehet, akkor egy vaníliarúddal, vagy kedvenc vaníliás cukrommal, ami arról szól, hogy a turmixba egy bögrényi cukrot öntök, egy vaníliarudat felvágok, a cukorra kaparom a darabkákat is előaprítom, és így összeturmixolom eleinte lassan, aztán egyre gyorsabban.
Így szoktam a porcukrot is készíteni, de ha szárított reszelt citromhéjat teszek bele, akkor citromos cukrot kapok belőle, ha cukrozott narancshéj maradék cukrát aprítom így el, narancsos cukor lesz, s a fahéjrúddal fahéjas cukor, a vaníliarúddal vaníliás cukor. Azok a kis apró fekete szemcsék engem aztán nem zavarnak benne, és az íze annál vaníliásabb, mennél tovább áll az üvegben.
Ezek az ízesített cukrok jók minden sütibe, édességbe, - pl. ebbe a kókusztejes tejbegrízbe!- és sokkal finomabb vele bármi, mint üres cukorral.
Amikor pöfög a tejbegríz nagy kráterekkel, beleöntöm a kókusztejet, összeforralom és kész. Ilyenkor édesítem, nehogy odakapjon a nagy pöfögés közepette az alja.
Így töltöm ki tálakba és kókuszreszelékkel, étcsokidarával szoktam megszórni. Pikáns és igen jó!
