Íme egyszerű és gyors kedvenc őszi finomságom! (Igaz, mióta a sógornőm biztatására némi birset lefagyasztok, azóta azt mondom, lehetne egész évben, de akkora mélyhűtőm sajnos nincsen, hogy annyi birset belerakjak, amennyit megennék.)
A nyersen ugyancsak székletfogó birs párolva, sütve lényegesen könnyebben emészthető, és az egyik legegészségesebb, ásványi anyagoktól szinte roskadozó gyümölcsünk.
Felvágom, nem mondom hogy cikkre vagy szeletre, mert aki pucolt birset, az tudja, hogy minden birs egy kukacakna, sose tudni, mennyi lesz belőle a hasznos, s milyen formában lehet kinyerni.
Ami fontos: a birsdarabkákat pucolás közben rögvest citromos vízbe dobom, nehogy nagyon megbarnuljon. A nagyon hulladék megy a kuka vagy komposzt közül valamelyikbe, s ha jó a birs véletlenül, akkor a magháza is megy egy másik citromos vízbe, mert az alkalmas egy előfőzésre. Ezt főzöm-főzöm egy citromhéj, egy fahéjrúd társaságában.
Közben pucolom tovább a birset.
Amint elkészültem vele, egy nagyobb, szélesebb szájú lábasba teszek a birs mennyiségétől és az édes íz szeretetétől függően két-három evőkanál cukrot. Hagyom szép lassan olvadni, amint elfolyik szép barnán, de még nem égett meg, gyorsan beledobálom a citromos vízből marokszám kiszedett birsdarabokat. Serceg persze, fakanállal gyorsan elkeverem és felöntöm a citromos vízzel, majd a fővő és leszűrt birslevet is ráönthetem.
Némi szegfűszeg, a fahéjrúd is belemegy. Felforralom, kis tűzön nekem 10 perc is bőven elég a puhuláshoz.
Szoktam néha nagyon kevés vízzel készíteni s felforralom sűrűre a levét.
Ugyanezt fehér vagy vörös borral is készítem – a birs szinte megbarnul a vörösbortól – úúúú attól nagyon finom lesz!
