Babot pedig enni kell – ez volt a szentencia Édesnél. A háborúban (vagyis a második világháborúban) valahol nővérként dolgozott az édesanyám, és onnan jött a bab, mint fehérje forrás, csonterősítő, porcépítő csodaétel mítosza, a fokhagyma egyetemlegességével együtt, így aztán a babot mindig jó sok fokhagymával ettük…
A szalonnát a babfőzelékhez sütötte „kakastaréjnak”, a bőrét a leveshez használta ízesítőnek. (A főtt szalonnabőrt egyébként csak a kutyák szerették nálunk.)
A bablevest leggyakrabban édes fejeskáposztával vagy kelkáposztával ízesítette: beleszecskázta, belefőzte, és úgy ettük, még tartalmasabban.
A kelkáposztát azért hangsúlyozom, mert igen jó együtt, és másutt nem nagyon ettem így, ez tót módi lehet, gondolom, vagyis része a ti családi örökségeteknek.
Még egyet ki kell emelnem: CSIPETKE - Édes igyekezett pótolni a hús hiányosságait, és laktató ételeket az asztalra tenni, gondolom, ezért is volt a bablevesében szinte mindig csipetke. Ő még a paprikás krumplit is csipetkével készítette…
Hozzávalók a bableveshez:
- fél kilónyi bab (4 embernek), fehér aprószemű, tarkabab, menyecskebab, májbab, ezeket használtuk leggyakrabban
- egy darabka füstölt
- kicsi zsiradék, jellemzően libazsír
- leveszöldség: 2-3 répa, 1-2 fehér répa és sok zeller, (na jó, egy kisebb fej) zöldjével együtt, lestyán, ha nem volt zellerzöld
- 1-2 gerezd fokhagyma, egy kisebb fej hagyma
- fűszerek: só, bors, piros paprika, 1-2 babérlevél, sőt, egy icipici kis csípős paprika is belefért néha
Elkészítése:
- Édes a babot előző este beáztatta.
- Másnap az áztatóvizet leöntötte, a füstöltet és a babot tiszta sós vízzel feltette főni – annyi vízzel, ami alighogy ellepi. (A többi víz majd a rántásból jön hozzá!)
- Nekiállt megpucolni a zöldségeket, és mellé dobálta a babnak: répa, zeller és fehér répa került oda. Ha nem volt zeller, akkor Édes néha lestyángyökérből vágott bele – nagyon finom ám az íze!!
- Édes készített egy hagymás rántást – elég barna rántást, amibe 1-2 összenyomott fokhagymát is beletett, aztán a rántást félrehúzva megpaprikázta, felöntötte hideg vízzel (vagy ha hagyta kihűlni, akkor a hideg rántást a bab meleg főzővizével öntötte fel).
- A rántást hozzáöntötte a bableveshez, és amikor már a leves újra felforrt, beleszórta a csipetkét. Mikorra a csipetke megfőtt, a rántás is eléggé kiforrta magát, akkor beletette a friss zellerzöldet. (Ha csak száraz volt, akkor azt már korábban belekeverte a leveshez, annak több idő kell az ízesítéshez.)
- A szalonnabőr kikerült a kutyákhoz, a többi füstölt, ha puha volt, az asztalra, vagy tovább sülni a tepsiben a sütőbe, mellé rakott krumpli karikákkal – és megvolt a második fogás is!!
