Édesnél kétféle piszkeszósz létezett, az egyik igazi savanykás szósz, a másik édeskés mártás.
.jpg)
Édes a tej-víz elegyében puhára főtt piszkét nem berántotta, hanem tojássárgájával elkevert liszttel, amit tejjel felhígított, besűrítette.
Az elkészült tűzforró édes szószba a keményre felvert tojáshabot Édes kétféleképpen adta hozzá: a gyakoribb változatban (ezzel nem volt annyi munka) egyszerűen belekeverte szép finoman és elkeverte benne.
A munkásabb változatnál szépen, kanalanként adagolta bele, jól kiforralta, és amolyan savanya, piszkés madártej lett belőle habgaluskákkal. Ez nagyon szép, mutatós volt, főleg, ha volt benne pirosra érett piszke is: a sárgás mártás, benne a pirosas piszke, fehér habgaluskák között…
Amikor a párom először evett nála, pont ez volt otthon, és az én párom megette. Azóta soha többé. Pedig lehetett szeretni, de ő az édes-savanyú elegyét nem szereti!
A sült alma édeskés savanyúságát csak finomabbá teszi a köré öntött piszkeszósz – keresztapátoknak nagyon ízlett.
Jégkrémmel is finom volt!